Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 10. szám - M. Kiss Sándor: Különbéke

Másik barátnője Virág Pálné Zsóka volt, aki a férjével együtt átszökött Jugoszláviából, Magyarországra, mert magyarok voltak, itthon akartak élni. Rájuk fogták, hogy kémek, azért tartották bent őket. Ott volt a disszidens sportolók családja: Kékesiné a lányával, Jolánnal, Király Edéné - híres korcsolyabajnokok voltak a gyermekeik, de egy verseny alkalmával nem tértek haza Nyugatról.

Bindin Lenke a vőlegénye után akart kiszökni, aki Párizsban volt festőművész. Nem sikerült neki átjutni a határon, ő is itt kötött ki. O ápolta László Inkét haláláig, aki agyhártyagyulladást kapott a táborban, egyetemista volt. A kommunista előadást tartó tanárára tett megjegyzést, azért került ide. Nem ment többé haza. Mindenki nagyon sajnálta.

Itt volt a művészek közül Svéd Nóra énekesnő, aki gyakran dúdolgatott, énekelgetett a többieknek. Kormos Ilona is művésznő volt. Dévai Kamilla is, aki nagyon okos nő volt. Előadásokat tartott a többieknek a zenéről, operettekről, operáról. Szívesen hallgatták. Sokat tanultak tőle. Mészölyné Margitka is hozzájuk tartozott.

Voltak sokan svábok, akiket szovjet munkatáborokból hoztak át. Azok közül egy szép nagy barna lány megzavarodott, elvitték az elmegyógyintézetbe. Az apácák hárman voltak, Esztike és még két társa. Mindig derűsen mosolyogtak. Imádkoztak együtt a többiekkel, akik csatlakoztak hozzájuk. Jó volt a közelükben lenni. Hatvanból is voltak civilek, a szerzetesek eltávolítása miatti tüntetésekről hozták be Kiss Máriát és Egyed Reginát. Szegediek voltak: Kónyáné, Morvainé és Farkas Ilonka.

Voltak kommunisták is, mint Becskei Hanna pártoktató. Mindig hangoztatta, hogy ő kommunista. Itt volt Heim Péterné és Jusztusz Pálné, akinek a férjét is letartóztatták, Jusztusznéval azonban kivételeztek. Külön is lejárhatott az udvarra sétálni, levegőzni.

A zsidó származásúak jobban összetartottak, Mautner Hédi az anyjával -az anyja volt a raborvos - Bálintné, aki ügyesen rajzolt - aki megkérte annak megrajzolta az arcképét. Ide tartozott még Faludiné a lányával, valamint Waldbauer Márta is.

Itt volt köztük az a Hetényiné, Ari is, aki túlélője volt a biatorbágyi vonatrobbantásnak.

A szegényebb sorsúak külön csoportba sorolódtak: Szögi Antalné, Horváth Mária, László Margit. Aztán itt volt Ürge Mária is, akit mindeni csak „ürgének” hívott.

Itt volt Havasi Pálné, akinek a férje később miniszter lett. Rácz Erzsébetnek az apja az előző érában volt miniszter. O nagyon egyenes jellemű, rendes asszony volt. Hédervári bárónő nagyon megjátszotta az úrinőt. Eszterházy Mónika viszont épp az ellentéte volt. O mindig vállalt házimunkát. Dedivel, a kis cigánylánnyal mosogattak, takarítottak.

A táborban velünk volt Szálasi Ferencné is, a kivégzett nyilasvezér felesége.”

Zengtük a dalt, Katám! „Üde, mámoros ajakkal”. A Köztársaság indulóját. „Hullt a pór, hullt a gyereke. Dologtalané volt az ország.” Csak azt nem tudtuk, hogy ez a mozgalmi nóta nem a múltról, hanem éppen rólunk szól. Rákosi Mátyás népéről.

59