Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 10. szám - M. Kiss Sándor: Különbéke
A dédpapi, Katicám - s lám itt a megdönthetetlen bizonyíték - valóban mindenhol el tudott tévedni. Neki aztán tényleg mindegy volt, hogy városban, erdőben, vagy ki tudja még hol mindenütt, tévesztett célpontot. Ideiglenes csongrádi tartózkodásuk során a Magyar Néphadsereg erre kijelölt csapatai, köztük apám alakulata is, nagygyakorlatot hajtottak végre Baja térségében, megcsillogtatván a láncos kutya Tito előtt népünk erejét, katonáink elszánt harckészségét. Megtisztelte a nagygyakorlatot a magyar véderő dísze, maga a honvédelmi miniszter Farkas Mihály vezérezredes elvtárs is. A jeles Wolf ezen a nagygyakorlaton is szorgosan gyakorolta egyik legkedvesebb játékát. Magára öltvén legendás és patinásán kopott kifakult bordó melegítőjét, a hadgyakorlatot befejező szemlén sorra tépdeste le tisztjei váll-lapját, így értékelvén azok eredményeit. Javában tartott már a hadgyakorlatot lezáró váll-laptépő ceremónia, amikor apám a hadtápparancsnok, néhány rozoga, de annál hasznosabb gulyáságyújával kibukkant az erdőből. Az őrjöngő és üvöltöző Farkas - ebbeli hajlamáról jó néhány hadtörténész kollégám is megemlékezett kvaterkázásaink során - szinte jéggé dermedt a csapzott fakanalas vitézeket meglátván. Feltehetően apámon is erőt vett a „szilvamag effektus” - bár ezt nemigen részletezte, mert csorbult volna a sztori fénye - s elképzelhette magát, amint a sziklabörtönben, földet verő ősz szakállával a kőbe vájt bilincs végén, az alagútfűrás rejtelmein töprenkedik. Farkas azonban, mint a zivatarfelhők fölül alulra bukó fényes nap aranyozta táj, felderült! „Látják maguk barmok! Ez a százados az igazi katona! O tudja, hogy itt a jugoszláv határszélen a sok összegyűlt barommal Tito egyetlen atommal végezhetne. A százados elvtárs azonban kivárt, ő nem jelent meg a maguk vágóhídján.” Farkas vagy a dühtől elvakulva, vagy „nevelő célzattal” rávarázsolta apám paro- linjára az újabb csillagot. De tény, ami tény. A nagygyakorlat után a főhadnagy elvtársból százados lett, és az újsütetű százados javaslatára a gépkocsik atyja Makai, Tin- csi viháncoló örömére is kapott egy újabb stráfot, Ruha Gyuri meg egy csillagot. „Rippl-Rónai különös rajzát magyarázza Pólyának - olvashatjuk Békés István Uj magyar anekdotakincs című gyűjteményének 538. oldalán - A kép az első világháború emlékeit idézi. Hátul nagy embertömeg tolakszik, elöl - szinte teljesen különállóan egy asszony varrogat a lámpafényben.- Itt hátul - mutatja Rippl - engem rugdosnak a francia internálótáborban. Elöl meg odahaza a feleségem ül, a szegény nem is sejt semmit az egészből... Pólya sértődötten húzza fel az orrát:- Engem miért nem rajzolt oda, kedves Józsi bácsi?- Már miért rajzoltam volna oda? - csodálkozik Rippl.- Miért ne? - kérdezte vissza Pólya - Én se sejtettem az egészből semmit.” Ki, mit sejtett abból, hogy mi történt ebben az időben Magyarországon? Hegedűs András, a korszak egyik vezető politikusa - miniszterelnök is volt - például így emlékezett Böszörményi Géza Recsk című könyvében a 202. oldalon. „Az internálótáborokban és börtönökben összesen - most még ötvenben tartunk - körülbelül 80-100 ezren voltak, de itt különbséget kell tennünk aközött, hogy egy 55
