Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 10. szám - Sümegi György: A képek hatalma: Dávid Kiss Mária grafikusművész és Jászai Géza művészettörténész párhuzamos (emigrációs) életrajzához
3 A képek hatalma DÁVID KISS MÁRIA GRAFIKUSMŰVÉSZ ÉS JÁSZAI GÉZA MŰVÉSZETTÖRTÉNÉSZ PÁRHUZAMOS (EMIGRÁCIÓS) ÉLETRAJZÁHOZ AZ INTERIÚT KÉSZÍTETTE: SÜMEGI GYÖRGY Dávid Kiss Mária (1936-2002) nem szerepel magyarországi lexikonokban, csupán a Gyi- mesy Kásás Emő-Könnyű László szerkesztette emigrációs adattárban', így: „híres litográfus és linóleum metsző'". Ilyenkor evidens módon adódik a kérdés, hogy a magyarországi művészeti közvélemény miért nem tud róla semmit. Mivel székesfehérvári születésű, hát talán ott, de ott kutakodva is csalódás ér bennünket: nem tudnak róla, nem érdekli ókét. Jászai Gézával (1931) kicsit más a helyzet, munkásságát legalább egy emigráns lexikon2 bemutatja és Borbándi Gyula is megemlíti. 2010. május 19-én, egy esős napon beszélgetünk berlini lakásában dr. Jászai Géza művészettörténésszel. Elsősorban a felesége, Dávid Kiss Mária fametsző, grafikusművész pályaalakulására lennék kíváncsi. Hogyan kerültek el Magyarországról? 1956 novemberében Pestet lezárták az oroszok, s amikor lehetett, elmentem Székesfehérvárra. Ott a könyvtárból kölcsönöztem könyvet, és zálogba adtam az igazolványomat. Ezért mentem. A hangulat nagyon nyomasztó volt. A könyvtárosok - köztük a későbbi feleségem is, aki könyvtáros volt - kérdezték, hogy mit tervezek. Ketten jelentkeztek, ha Nyugatra mennék, jönnének velem. Egyikőjük elmaradt, de a későbbi feleségem jött. Egy orosz katonai autó vitt bennünket a Balaton északi vonalán. Az úton összemelegedtünk és az az út a haláláig, 2002-ig tartott. Útjuk első'állomása: Ausztria. Ott mi történt? Éjszaka mentünk Graz felé, még Magyarországról, a szőlőhegyről láttuk, hogy lent már mentek az orosz tankcsapatok, hogy lezárják a határt. Majdnem eltévedtünk, a fények után próbáltunk orientálódni s nekem volt egy kis iránytűm, az vezetett. November 20-án léptük át a határt, összegyűjtöttek bennünket, de akkor már nem jöttek követségek - mint korábban -, hogy elvigyenek bennünket. Elég késő volt már. Grazba kerültünk, jöttek különféle delegációk, Belgiumba például bányászokat kerestek. Már az utolsó akcióban jöttek a németek, s mondták, hogy diákokat keresnek. így már nem volt lehetó'ségiik sem arra, hogy sok kivándorlóhoz hasonlóan bécsi diákok legyenek. 20
