Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 10. szám - Sümegi György: A képek hatalma: Dávid Kiss Mária grafikusművész és Jászai Géza művészettörténész párhuzamos (emigrációs) életrajzához

Nem, mert már Bécset azzal kikerültük, hogy Graz felé mentünk. Münchenbe jutottunk. Az én első kísérletem az volt, hogy újságírást tanulok, de azt fölhagytam, mivel nyelvi nehézségeim voltak. A képek miatt a művészettörténészeknél ülve maradtam, mert a képek nagyon érdekeltek. Kb. 4 évig tartott, mire a tanulmányaimnak megfelelő fokon a számat kinyitottam. Néha megmosolyogtak, hogy ez kedves ember, de nem szól semmit. Majdnem néma voltam a gátlásosság miatt. Tanulmányi szempontból pedig: a kötelező olvasmányokat egyáltalán nem tudtam olvasni, meg nem is érdekelt annyira az elején. Viszont a képek annál erősebben érdekeltek. Amikor vizsgáznom kellett, akkor a madridi Pradóban vezettem a vizsgázókat, többször jártam Madridban is. Úgyhogy a képek hatalma sokkal erősebb volt, mint az irodalomé. Sokáig bizonytalan voltam, hogy tudok-e tudományos fokozatot szerezni, elérek-e olyan szintet. Akkor tartottam egy referátumot Giovanni Pisano pisai szószékéről és az sikeres volt, azt mondták, hogy ez lesz a doktori értekezésem. Még egy félévvel megtoldottam, egy motívum-kutatással. Nicola és Giovanni Pisano négy szószéket készítettek s ez különálló, önálló típust alkot. Mind a négyet szétszedték, tévesen rakták össze. A rekonstrukció mellett a hitelességének a megállapítása is feladatom volt. A disszertáció elkészítése után fél évig munkanélküli voltam, majd Rómából jött Kirschbaum, a Pápai Egyetem tanszékvezető tanára és fölkért, hogy a négykötetes keresztény ikonográfiái lexikon munkáiba vegyek részt. Ez vitt tovább. A negyedik kötet megjelenésekor már Kölnben éltünk, a Rhein és a Maas folyók vidékének középkori, 800-1400 közötti művészetével foglalkoztam. Ott ismertem meg a magyar kutatók közül Kovács Évát, később Marosi Ernőt. Ezek fontos, érdekes találkozások voltak, de a sok munka miatt nem tudtam közvetlenebb és rendszeres kapcsolatot tartani kollégákkal.

Fogalmazhatunk úgy, hogy a fiatal emigráns egyetemista Jászai Gézát a képek mentették meg, műtárgyak segítették a művészettörténész pályára. Jászai Gézának az emigrá- lásban és az emigrációban társa, felesége Dávid Kiss Mária képzőművész, aki székesfehérvári rajzszakkörben tanult Pallay Józseftől és Áron Nagy Lajostól - és képzőművésznek készült. Hogyan alakult az őpályája Münchenben?

Az én első egyetemi szemeszterem elveszett, de ő egyenesen ment a Képzőművészeti Akadémiára, felvették. Charles Crodel, Marseilles-i születésű, egykori Matisse- tanítvány, német professzor, aki Lipcséből jött Münchenbe, nála tanult Mária. Vele mindjárt megtalálta a közös hangot és nagyon jól érezte magát a müncheni Képzőművészeti Akadémián. Mint mester-tanítványnak önálló műterme volt. Amikor tanári oklevéllel végzett, még ott dolgozhatott. Akkor kaptam egy ajánlatot, hogy még két évet dolgozzam a lexikonon, akkor a család — mert ekkor már 3 éves volt Dávid fiunk - 1966-ban átköltözött Freiburgba. Dávid megrúgta a lakásunk ajtaját Freiburgban és azt mondta: Ez nem az én otthonom, az én otthonom München.

Ez annyit is jelent, hogy mindig az újabb és újabb munkák vitték, vezették Jászai Gézát - és vele a családját - városról városra, gyűjteményből gyűjteménybe, feladatból feladatba.

Igen. A lexikon abból a szempontból is jó volt, hogy több tanárból álló felülvizsgálati bizottsággal, tanácsadókkal dolgoztunk. Körlevélben sok európai gyűjtemény21