Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 9. szám - Nyom: Reményi József Tamás és Géczi János beszélgetése

merem, mint Veszprémet. Ilyen szempontból sok városhoz kötődöm, a Róma-sze- relemhez tulajdonképpen Athénen át vezetett az út, amikor kiderült, hogy itáliai vagy latin módon is szabad élni, nem csak görög forma szerint. Soha nem a könyvek vagy az akadémikus ismeretek győztek meg afelől, hogy váltani kell, hanem mindig a tapasztalatok, Rovinjban például az, hogy milyen kecskeólban lakni, ha az márványból épült. Vannak egyéb kedvenc helyeim is, de ezek nem a látvány miatt, hanem az ottani élet, mentalitás, hagyomány, kilátás miatt fontosak számomra; összességében ezek adják Dél-Európát.

Veszprém, egyes utcasarkaiban, kertrészleteiben abszolút dél-európai város. Nem is akadt itt egyetlen jelentősebb gondolkodó, akiben ne lett volna mediterrán attitűd. Azonnal észrevenni, hogy ki ilyen, mert benne van az a bohókásság, amivel túl tudja élni a mindennapi kis gondokat-bajokat. Mintha Veszprémben többen lennének ilyenek, mint máshol. Sokan is vannak, talán túlzottan is, az önmagukat megváltani tudók. Szokták mondani, hogy Pécs vagy Szeged a mediterrán jellegű magyar város, ez nem igaz, ott a felszín a mediterránabb, itt pedig ha az ember naponta feljön a völgyből, mindig érzi, hogy megy bele a fénybe, a tavaszba vagy éppen a szélbe, és megtapasztalja, hogy lent, a völgyben ugyan köd van, fent pedig, a hegy gerincénél már napozni lehet. Itt megvannak azok a részletek, amelyek más magyar mediterrán városokban hiányoznak a dirib-darabkák, ott az egész hatása épül meg és foszlik a legapróbb jelre is szerte.

R. J. T.: A Veszprém-kör másféleképpen is tágítható: a „gyüttment” ember egyszer csak maga is gyüttmenteket vonz-hív ide: például a vajdasági barátaidat. Milyen volt megélni azt, hogy betelepülőből magad is hívó fél lettél?

G. J.: Mint mindenre, erre is vannak minták: Veszprém mellett rejtőzik egy villagazdaság, ami számomra is fontos. Ott találkoztam egy építésztörténésszel, Hajnóczy Gyulával, s akkor kiderült, hogy e pici római lelkületű hely, amit a hallgatóink többsége sem ismer, képes úgy egy Hajnóczyt, mint sok-sok más embert a világból idehozni. Ez a nagyvilágias vidékiség átértékeltette velem a lakhelyemet. Talán a vajdaságiak írták meg először pontosan ezt az érzést: a centrum bennem van. Tolnai és a többiek.

Hogy a balkáni háború miatt menekülni kénytelen emberek hova kerülnek át, és hogy segítségükre kell sietnünk, ebben volt egy veszprémi lehetőség. Zongor Gábor, aki egyszerre művész, hivatalnok, politikus, megyei közgyűlési elnök, nagyon sokat segített a Symposion ide történő áttelepülésében. Volt pillanat, amikor jelentős, határon kívül élő szellemi kör kerülhetett volna át Veszprémbe. Ezen emberek egy része át is jött, de nagyobb részük ment is tovább, ki-ki a saját útján. Hogy Veszprém a huszadik század végén ismét európaivá vált, akkor általuk következett be. Dániában találkoztam olyanokkal, akik úgy ismerték Veszprémet, hogy igen, ott vannak ezek az emberek. Nagyon jó volt ennek kicsit részese-alakítója lenni. Patka László helyi költőnek és hivatalnoknak hihetetlenül nagy érdeme van abban, hogy Zongor Gábor tanácsunkat és közvetítésemet elfogadta és támogatta, a város pedig ezzel minden bizonnyal beírta magát az irodalomtörténetbe. Jó lenne, ha néha, százévenként így önmagára tudna ismerni a város.

98