Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 9. szám - Nyom: Reményi József Tamás és Géczi János beszélgetése
Én tehát Veszprémet nem Veszprémként kezdtem megélni, hanem tanítványként. Egyfajta peregrinációnak érzékeltem, s ez persze hallatlanul hasznosnak bizonyult, merthogy megmaradhattam a kívülálló pozíciójában. Egyébként ez a kívülállás számos emberrel azon nyomban össze is kapcsolt: a városban az első öt percben a legendás helyi figurával, a hódmezővásárhelyi, amúgy pedig Debrecenben végzett Nagy Károllyal találkoztam. A második emberre is emlékszem, ő Gopcsa Kati. Egyébként Jokesz a harmadik, de őt csak láttam - hogy miként, azt a Nyom elején leírtam... Veszprém tehát nagyon jó közeg volt: Ilia-tanítványok, és azok, akik tudták, ki Ilia, s egy kicsit otthonossá tették ezt a világot. R. J. T.: Nagyon jellemző, hogy mindig személyekről beszélsz, tehát amikor azt mondod, hogy visszavágysz Szegedre, ez a mondat úgy hangzik, hogy Iliához vágysz vissza, és hogyha Veszprémhez kötődsz, akkor emberekhez kötődsz. Ez rendben is van, hisz végül is nem kövekhez kötődik az ember, de Baka István mondatában az volt, hogy amit Ilia képvisel, ahhoz fogsz te majd visszavágyni, mert itt nem találod meg. G. J.: Baka helyzete faramucinak tűnt: Istvánt másodéves egyetemista koromban ismertem meg. Tényleg úgy látszik, hogy a múlt század végének egyik legjelentősebb költője ő, aki a húszas-harmincas éveiben csinálja meg a legfontosabb munkáit - tehát éppen amikor ismertem. Szekszárdról, ahonnan (mondta ő) elüldözik, jön és Ilia révén egyetemi évei után visszatelepszik Szegeden. Teljes szegedi élete arról szól, hogy miként és miért gyűlöli e várost és vágyik vissza igazi otthonába, Szekszárdra. A Szekszárdi mise kisregényétől kezdve minden erről beszél. Harmadik könyvem kulcsregény, A Kezét reá veté, hogy lásson.... E regény több szereplője azonos a Gazdátlan hajók szereplőivel, a valódi főszereplő pedig Ilia. A szövegben Baka, szortyogó pipájával a kezében, arról beszél, hogy milyen gyűlöletes ez a város, mármint Szeged, miközben milyen dolgozni, élni megfelelő másik hely is létezik, ahonnan el kellett jönnie. Ezt a Baka-viszonyt Zalán is, én is mintaképp kaptuk, s nyilván inkább véljük a kor jellemzőjének, mint Baka finnyásságának. Végtére is, egy városnak nem az a dolga, hogy foglalkozzon némely lakója nagyzoló elvárásaival. A város, Veszprém nem igyekezett megbarátkoztatni magával, ez máig így van. S én sem törekedtem rá igazán. Amikor a kilencvenes évek legvégén a Vár Ucca Tizenhét utolsó könyvén, az általad is említett Gizella királynő monográfián dolgoztunk, volt egy meglehetősen pimasz mondatom Veszprém ellen, mégpedig az: miféle város az, ami önmagának kultuszt csinál egy halottból, majd ezer éven keresztül, de nem képes érte egyetlen egy könyvet összehozni? Ezt komolyan gondoltam. Itt, a Gizella-kultusz centrumában senkinek nem jutott eszébe, hogy monográfiát kell írni róla, vagy egyáltalán, a fontos anyagokat összegyűjteni. Ma azt mondom, áldom a sorsomat, amiért ezt a könyvet társaimmal együtt én hozhattam össze, mint szerkesztő. R.J.T, A város védelmében azért elmondhatjuk egyrészt, hogy a szecesszió nem véletlenül szecesszió, minden városból el kell menekülni, Budapestről is, de ha az 92
