Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 9. szám - Géczi János: Mintha (1993-2010)
benyúlkál meleg hamujába benyúlkál a lábak közé a pincék sötét melegébe locsog és nyaldos itt járok hetente négyszer kőkalapács és térkép járkál bennem helyet keres és kényszermunkát ügyhasznos akar mindkettő lenni nézni úgy ahogy nézem a vöröskő lépcső lefutását a völgybe [a lányokat rajta a vérszínű szoknya szívverését a beszédnagy mell dobogását a repedés kőtörőfüvének makkveres pörölyét] s a völgyet ahogy napra nap kúszik feljebb és omlik vissza a lépcsőn temet magába ametisztgolyót handzsárt piros pajzsú bodobácsot magához fogadva a festőnő szombati kacagását megtelik tőle a piknikező plató osztálynyi úrleánynapló és kettő rövidvers [az egyik egy műkedvelőé] amelyek magukra hagyták mint a grammatikai konfliktusokban élő újnyelv vagy a kötélvágókést villogtató halottlevágó a csermelyt a sziklát minden tiszta és súly a helyzettömegben mennyi a részem s a részben ami vagyok ahogy érkezem sorban vagy tizenkétszer [-háromszor] önkövetve mint a körpályás szerelvény repetitív kortársi dallam ritmus egy mészbetétes korsó dúcos nyakán s ahogy érkezem úgy is távozom [ahogy távozom úgy érkezem] mégis maradok mozdítatlan itt a város felett törökülve a muzulmántemető turbános roncsai fölött ebben a halvány lúgkék tisztaságban [ha belelógok-belenyúlok ha közben önmagamba hullok mint ékezet szóba mint mássalhangzóba vert ékezet mint mozdonyba a fekete szenek] tizenöt éve hetvennyolcban 42
