Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 9. szám - Géczi János: Mintha (1993-2010)
szőkén nagyléptűen jócskán huszonnégy évesen néztem belenéztem magam akár egy sáfrányos naplementébe itt miként surran a macska a tarajos szirten tücskökre egérszagú viliikre vadászik virít a medveszagú sárgahagyma a bakonyi szélben meg-meghajol de mindig megtalálja a nehezékét visszabillenti magát az egyensúlyba ágaskodik kicsit abbahagyja nem fontos megérinteni krisztus talpát elég alatta elég ha tizenöt éve hetvennyolcban azóta hetente négyszer itt de kezdjem ott: ahol most minden tiszta a nagypréposti palota alatt a séd játszhat amíg van vize amíg kék és fecseg itt sétálsz hetente négyszer [plusz-mínusz egy] kőkalapács és térkép járkál benned helyet keres és kényszermunkát ügyhasznos akar mindkettő lenni nézni úgy ahogy nézel ahogy a vöröskő lépcső[n] leszaladsz] a völgybe ahol a mélység felforral vagy éppen magába fagyaszt [akár a hüvelyknyi pontyivadékot a téli patak ezüstös vesszőt a hullám morajos szövegében igen az a vétlen központozás akarsz lenni vagy nem] kezdődjék ott: vajon ez a város az-e vagy kizárólag benned épül és romlik benned építik és rombolják kénszagú pokolfekete haragvó kicsi lények ablakok nyílnak és hűvös sikátorok kora reggel szimatolja-e más estikével elegy húgyszagát mely mint a szajha metafora puhán és mohón leteperi s ráterül ez az-e mikor lefutottál a lépcsőn péppé ázottan a várakozásban vagy most ahogy hozzá[d] visszaaraszol[sz] visszasejtőd[sz] mint más 43
