Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 9. szám - Géczi János: Mintha (1993-2010)
megesünk néha szimat szimat snapperes és hajt hajol benyal kész pornó lenyúz hogy lenyúzom minta drámás a helyzet csattog a csalogány s a fityma ha has akkor méginkább renoir én az ecsetemmel baszok te az írógéppel ő nem jegyez hát jó a maroknő neki \ja noch eigenhändig/ a hópapíron szétterül szétül mit tett veled ez a nyelv de a kérdés nem üt gömbölydeddé veszi a formát csupa hússá nőstényi szabállyá mivé farag át ez a test mivé formuláz hogy beleöltözök s vagyok maga az inger a jöszmész a könyv-átjársz hasonlatban a huzat tiblábolok tudat a küszöbön mondatban a szóközök a versdolog: dohog kávézacc sós földimogyoró mogyorózz \ja\ fügeszellem és freskótörek szemközt és oldalvást de leginkább a szövegágy angolvörös huzatán hánykódva a bőrén a bőrömön kicsi képeket karmolva snapper érezzük egymást szétkúrt minták helyettesítjük egymást húsvájárnak lenni vagy hentesnek állni szorongató kifejezések előtt - holott csak mintavétel lágy ernyedés se milyen setét a boka felett futó ér mennyi légszomj a munka az egymást tapogatás a párzás a test: tud és tanul csupa rostenergia pipiskéd siklik korszakoz kitalál ezt-azt intenzívez ha volna szív amely mindent kibír csupa ismerős helyzet tiszta fénysávok s teljes mocskok végszavazzunk súgtam [végszavazzunk] súgta de reánk bomlik belénk nyúlkál a michelangelo freccsend a képernyőt s az ágyat csupa fehér a szilánk kupaclét betűmorzsa kikapja mielőtt jönne a görcs a gyomrot \züm züm: röpködtek] eltréningezi mind a jelentést s a tét hogy egymásba mossuk két formánkat a tét kileng visszatalálunk-e s mivé ha jegesen potyognak belőlünk a betűk tudatvesztés és riadalom izzadás terpeszkedik bennünk -lénk az irtás
