Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 9. szám - Géczi János: Mintha (1993-2010)
hogyan ha én ő őén odútlan zugtalan hogyan ha ekránhasadék - hogyan ha ki nem mondjuk [futsz már szóvesztő szerző végig a polcok sárga pereméül villog a meztelen talpak éle s be-kisiklik a könyvlapok között a sóhaj hajlik a jambus eló'l szőr tapad a légfüggönyökbe hát így tátogok egy gyűjteményesbe hát így se vetjük át magunkat a búra tetejére fényiszap csap utánunk michelangelo na most tente a fényiszap fele bukik le na most újra lódul a vízcsőre képkeret moccan szalonnás angyal rebbenti haját végig a radiátor csontos hátán hőkazán természetbúvár zuhan utánunk a búráról a szap [szapja] igazságlabdacs loccsan vértöltött golyó a játékosnál marad dobom vissza az üres bőrt szöveteső még él mielőtt feketévé válik mentem az irhám ellök magától a repedt tüzű ablak [jaja túrj ja noch] lélektiprás vihog a cseréplakó mennyi apró láb rugdos a hasfalon te te kézenfogott nevezem magamat megemésztett leszel vagy kitalálsz ha [jaja] ugyan kire nyitsz ajtót lágy asszonyok várnak minden rózsahúsú résben minden dobozmélyen könyvfedélben [a rímekben és a televényben] szétvetett lábbal [snapper legyen] kontráz a versdolog mérleget áll belehajlik a sorsba szaglik bevérezte a michelangelo belecsorgat ő is a gépbe nem hagyom magamat verssé írni ismétli a szobalakó és hullja a lombját képernyő- és életvesztes nincs gallya a betűveréshez nincs rügye de ott csupaszon ott a szövegközépben szövegszív dobog veri magát nézzük nézem a versdolog is nézi belepirulva visszanézel: állsz a téren hull a hó fehér vagy a hóesésben kiáll a torkodból - véres tőrként - a létige látod s mocskos kezét megtörli a szöveg
