Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 7-8. szám - P. Szabó Ernő: Fényes reggeli mikrokozmosz

elszegényedett Magyarországon. Vagy éppen a legsötétebb diktatúra időszakában, az ötvenes-hatvanas években, amikor a politikai hatalom ellenőrzése alatt tartotta a festészetet, monumentális szobrászatot, de kikerült látóköréből a grafika, a rajz, az illusztráció. Kondor Béla, a modern magyar grafika egyik legnagyobb alakja Blake és Madách műveit illusztrálta, hogy feleletet kapjon a kortárs művész egzisztenciális kérdéseire, Bálint Endre elkészítette a Jeruzsálemi Biblia illusztrációit. Kialakult a nagy grafikus nemzedék, amelynek tagjai - például Csohány Kálmán, Stett- ner Béla, Lenkey Zoltán, Reich Károly, Würtz Adám és mások - számára a művészet klasszikus tradíciói éppen olyan fontosak voltak, mint a rendkívül gazdag magyar népművészet, népköltészet.

Egyszerre folytattak párbeszédet e művek a tradícióval és a műtermeken kívüli világgal. A művészi teremtés folyamatosságát kívánták fenntartani egy olyan korszakban, amelyben a hatalom éppen e folyamatosságot kívánta fölszámolni egy irreális új eszmény megvalósítása érdekében. A közönséggel való őszinte párbeszédre törekedtek akkor, amikor a hatalom számára a nép csak szólamokként létezett. A szabadságot keresték tehát, azt a szabadságot, amely a mű esztétikai, morális értékeiben megjelenik. Ennek a kiállításnak a lapjai, ezt az örökséget viszik tovább, miközben megidézik az egy évszázaddal ezelőtt élt költő életét, munkásságát.

Békássy Ferenc újrafelfedezésének folyamatában fontos esemény ez a kiállítás és a hozzá kötődő rendezvénysorozat. Ez a folyamat azonban nem tegnap kezdődött. Éppen tíz évvel ezelőtt készült az a plakát, amelynek montázsszerűen egymás mellé került képein a zsennyei kastély és a park részletei láthatóak. A plakát után három évvel készültek azok a kisméretű illusztrációk, amelyeket Békássy néhány verséhez készítettek Zsennyén élő művészek, s újabb két év múlva került sor arra a bécsi Gigant Galériában rendezett tárlatra, amelyen huszonkét magyar művész mutatta be Békássy Ferenc élete, írásművészete, versei által inspirált lapjait. A mostani tárlaton tovább bővül a kör, a kiállítók száma ötvenre emelkedett, az új résztvevők között több Szombathelyhez és környékéhez kötődő illetve fiatal alkotó található. A művek, remélhetőleg hamarosan album formájában is megjelennek, s egyszer talán Cambridge-ben is a közönség elé kerülnek, ott, ahol Békássy tanult, a későbbi idők sok hírességét tömörítő Apostolok kör tagja volt, s ahol, a Kings College kápolnájában ma is egy márványtáblácska őrzi az emlékét.

Polgár Csaba és Lelkes László készítette a tíz évvel ezelőtti plakátot, ezt a művet, amely fölidézi nézőjében Hamvas Béla szavait, amelyek szerint „az egész országban ez az egyetlen hely, ahol az ember tudja, hogy az élet akkor magasrendű, ha művészi.” Ismerte-e Hamvas Békássy írásait? Alig hiszem, tény, hogy halála előtt néhány hónappal élet és elmúlás kérdéseiről elmélkedve a fiatal költő is épp a változással, teremtéssel jellemezhető, „jó és rosszal, szenvedéssel és örömmel telt” élet mellett érvelt az ezeket nélkülöző léttel szemben.

Fölsejlik ezen a plakáton annak a fiatalembernek az arca, aki néhány évvel korábban a hatalmas kertben „a virágok okosságára és a galaktikák alakjaira” tanítgatta unokatestvérét, Duczynska Ilonát, s akinek néhány évvel későbbi halálával, ahogyan Babits írta róla „elveszett az a világ is, amit belül hordott, a fényes reggeli mikrokozmosz.”. S fölsejlik a sírkereszt is, amely alatt Békássy alussza örök álmát. A harctéren exhumált, verseit tartalmazó notesze alapján azonosított költő hamvai fölé tervek szerint egy sírkápolna épült volna, kilenc üvegablakkal, amelyeknek a tervét

149