Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 7-8. szám - Borbély László: Kikötő délutáni napfényben

BORBÉLY LÁSZLÓ

Kikötő délutáni napfényben

BESZÉLGETÉS BERTHA BULCSÚRÓL D. NAGY IMRÉVEL

Egy üveg borral és néhány könyvvel a kezünkben érkeztünk meg a balatonfüredi kikötőbe D. Nagy Imrével, akinek az Ünnepi Könyvhétre jelent meg A gyanakvó ember - Bertha Bulcsu élete című monográfiája a Kairosz Kiadónál. Balatongyörökön vagy Szepezden is találkozhattunk volna, hiszen Bertha Bulcsu, akire emlékezni kívántunk, egyformán otthon érezte magát a balatoni táj bármelyik részén. Ezen a vidéken ugyanúgy rátalált igazi önmagára, mint gyermekkorában a Marcal völgyében Rigácson, Szegváron vagy Karakón, ahonnét áthallatszott Nemeskeresztúrra a déli harangszó. Ha éjjel felriadt egy külföldi szállodában, a Dunántúlra vagy a Balatonra gondolt. Mi azért zarándokoltunk a Balaton-partra, hogy az életművét áttekintő monográfia ürügyén megidézzük jellegzetesen erőteljes alakját.

—A gyanakvó ember a második könyved Bertha Bulcsúról, az első'egy emlékkönyv volt, melynek szerkesztője és egyik szerzője is vagy, a Magyar Írók Egyesülete adta ki 1999-ben. Honnan ered a Bertha Bulcsu iránti elkötelezettséged?- Szeretném úgy kezdeni a választ, hogy kiderüljön az is, miért vállalkozom érsebész létemre időnként monográfiák írására, író-olvasó találkozók vagy más kulturális programok megszervezésére. Az újpesti Könyves Kálmán Gimnáziumban kezdődött, matematika-fizika szakos osztályba jártam. Kiváló magyartanárunk volt, Farkas Iván személyében. Néhányan zokon is vették, hogy annyira magas színvonalon oktat, mintha magyar szakon tanulnánk. Az ő személyisége, Ady Endre, József Attila, Nagy László vagy mondjuk Illyés Gyula iránti elkötelezettsége és óráinak légköre felerősítette bennem az irodalom iránti igényt. Hiába készültem orvosnak, elkezdtem vágyódni arra, hogy valamilyen úton-módon bekapcsolódjak az irodalmi életbe. Szinte minden pénzemet szépirodalmi művekre költöttem valamelyik antikváriumban. Gimnazistaként, majd egyetemistaként számos irodalmi estet szerveztem, hogy társaim érdeklődését is mélyítsem egy-egy kortárs szerző iránt, akikkel igyekeztem személyes kapcsolatba is kerülni. Gyurkovics Tibor volt az első, az Orvosegyetem című lap számára készítettem vele interjút. Akkor még egyikünk sem gondolta, hogy évtizedek múlva elsőként írok róla monográfiát, Gyurkovics, mint olyan címmel. Tibor közvetlenül és barátságosan fogadott, a vele kialakulófélben lévő baráti viszony hidat jelentett a kortárs szépirodalom kimagasló alakjaihoz, Szakonyi Károlyhoz, Hernádi Gyulához, Kiss Déneshez, Csukás Istvánhoz, Mészöly Dezsőhöz, Lázár Ervinhez, Végh Antalhoz, Galsai Pongráchoz. Utóbbi találta ki az úgynevezett „Hungária-esteket”, melyek helyszínéül a New York-palotában működő legendás kávéház szolgált az 1985-ös és 1986-os években. „Gráci” csak ötletgazda volt, mindig ő hívta fel telefonon az embereket, hogy feltétlenül legyenek jelen. Az est házigazdája és levezetője Gyurkovics Tibor volt. Ti140