Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 7-8. szám - Csák Gyula: Háttér (Önéletrajzi részlet 6.)

csúcsának csodálatát és felém fordul. Azt is megéreztem, hogy szólni készül, de megelőztem. - És még mondok valamit a reményről. Nem is egyet, hármat! Az én dédapám, aki akkor tizennégy éves volt és disznópásztor, összetalálkozott az alföldi pusztában Bem apóval. A magyar szabadságharc lengyel tábornoka ősöm fejére tette a kezét és azt mondta, „Na, fiam, reménykedjünk, hogy teneked már jobb sorsod lesz, mint apádnak”. Valószínűleg komolyan gondolta Bem apó, a megáldott is hitte, de nem következett be a jobb sors. Hallomásom szerint egy tizenkilences vöröskatona az akkor tízéves anyám fejére tette a kezét és azt jósolta, hogy neki már minden remény szerint jobb élete lesz, mint a szüleinek. Mindmáig nem lett igaz. És a dédi- hez hasonlóan én is tizennégy éves voltam, amikor ezerkilencszáznegyvennégyben bejöttek a falunkba az oroszok s egyikük fejemre tette a kezét és lelkesülten azt rikkantotta: „Vszjo bugyet lucssíje, málcsik!”

Ifjú kísérőnk megint hátrakapta a fejét, rám csodálkozott aztán elmosolyodott, mert bizonyára eszébe jutott, milyen jól kibeszélgettük magunkat oroszul tegnap, amikor félreeső helyet kerestünk a pompázatos állami fogadás fényűző zónájában.- Da, - bólintott ezúttal is kerülve a bőbeszédűséget, de akként nyilatkozva, aki pontosan érti, hogy ezután minden jobb lesz.

A tolmácsnővel is összeakadt a szeme, majd visszafordult, a tolmácsnő pedig hosszabb ideig nézett a homlokomra, mint az bármilyen megfontolásból indokolt lett volna. Behunytam a szemem és majdnem szótagolva, összeszorított szájjal azt mondtam:- Az a jelenlegi helyzetről az értékelésem, hogy olyan börtönbe zártan élek, ahová tetszésük szerint beleskelődhetnek a porkolábok. Ez megalázó.

Rövid szünet után halk, de szintén határozottnak tetsző válasz érkezett:- Ilyen helyzetekre találta ki az angol azt a fogalmat, hogy common sence. Józan ész. Nem felelt arra kérdésemre, hogy visszaadtam-e az útlevelét?- Éppen a józan ész nevében kell az ilyen börtönvalóság ellen lázadni!- Az ember olyan mértékben képes az alkalmazkodásra, hogy a poklot is meg- szokná, ha nem hamvadna el benne azonnal. Éigyeljen, mert a kanyar után már láthatja a kolostort.

Az ablakhoz nyomtam a homlokom, dühödten bámultam a hegyi tájra és mintha szikla tetejéről kiáltanám, úgy engedtem útjukra a veretes szavakat.- Az ember nem alkalmazkodásra, hanem szabadságra született. Születésétől haláláig a szabadságért való küzdelem a célja!- A szabadságot nem a szabadságra való törekvés, hanem az igazságra való törekvés útján érjük el. A szabadság nem célja, hanem csak következménye valaminek - mondta professzorosan a tolmácsnő s éppen olyan komikusnak hatott vele az adott miliőben, mint én a magam fellengzős igazával. Mindketten másról beszéltünk, mint amire gondoltunk. Váratlanul azonban eddig nem ismerten közveden, hivatalos kapcsolatunktól teljesen mentes, lágy és vigasztaló lett a hangja. - Okos ember mindig úgy él, barátom, ahogy akar, mert csak azt kívánja, amit el lehet érni. Ezért csak az okos ember lehet szabad. Adja ide az útlevelét. Kell majd a belépésnél.

116