Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 7-8. szám - Molnár Miklós: Freud papa színt vall
MOLNÁR MIKLÓS Freud papa színt vall „Csúfolódh atom, alakoskodhatom, borzadoz- batok hitsorsosaimtól, nem számít, zsidó maradtok. Használhatjuk minden más nép nyelvét, lehetünk bármely állam polgárai, kitérhetünk, asszimilálódhatunk, összeköthetjük más kultúrcsaládokkal a magunkét, lehetek keresztény, muzulmán, buddhista, kommunista, mindegy. Eljön az óra, amikor rálátok magamban a bújócskázó zsidóra. ” Konrád György Színváltó János (Csermanek-Bama-Lupták-Kádár) országlásának kilencedik esztendejében töltöttem be nagykorúsági bárcára jogosító tizennyolcadik életévemet. Jószerivel csak tejfölös szájú siheder voltam még, de már „népi demokratikus államrend elleni többrendbeli izgatás” gyanújával vizsgálati fogságban csücsültem a kecskeméti terror-főkapitányság egyik zárkájában. „Én megértem magát, fiatalember, még ha nem értek is egyet magával minden tekintetben, de gondolom, erre nem is számít, és nincs is rászorulva”, nyílt meg előttem „Freud papa” egy szép napon, miután annak rendje és módja szerint elővezettek a cellámból a kihallgatószobába. Az alacsony zsidó férfi, akit magamban csak Freud papának hívtam, igazságügyi elmeszakértőként vizsgálgatott, hogy a népi demokratikusnak mondott államrenddel való szembekerülésem nem holmi kamaszkori lappangó agylágyulásból, netán velem született rejtettheréjűségből eredeztet- hető-e. Axiomatikusán az tételeződött föl ugyanis, hogy csakis elmeháborodottak és torzszülöttek fordulhatnak szembe a szocialistának blöffölt társadalommal, „az emberiség reményeinek és iparkodásainak üdvös végcéljával, a történelem végre-va- lahára megvalósuló téloszával”. Freud papa jóságosán megértőnek mutatkozott, elsősorban önmaga iránt, de hát nem az-e minden tudás kezdete és vége, hogy megértjük és szeretjük jómagunkat? Lerítt róla, hogy látott már karón varjút, és sok minden mást is, kivált, mikor egy Arbeit macht frei mottójú gyűjtőtábor kerítésére szállt le az a bizonyos varjú. „Megértem, hogy sérti az érzékenységét a rengeteg tisztátalanság és félreérthe- tőség, amit maga körül lát a világban. Tetszik nekem a maga etikai indíttatású radikalizmusa. Arra azért vigyázzon, hogy ne vigye túlzásba a radikalizmust, ne legyen »pánradikális«, mert akkor a fürdővízzel együtt nemcsak a gyereket önti ki, hanem a fürdőkádat, sőt a gyerek apját-anyját is. Tetszik a radikalizmusa, jóllehet egy másféle radikalizmus nevében az én fajtámnak még az írmagját is ki akarták iktatni a történelemből. Annak idején engem 72
