Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 7-8. szám - Szécsényi Barbara versei
(szelíd galambjaim) s most úgy vigyáz a pillanat és nem mozdulnak fürge gondjaim sem - épp csak lélegezgetek - tompafényű csillagokra látok a világosságot is óvatosra intem ne segítsen - látok: e semmi-kis-lemez (a párkány) tartja síkján az egyensúlyozó világot kívül is köd indulok: a hajnal már a háztetőkre ült felsírtak az éhes kisdedek gyárak dohognak értelmetlen űrt dülöngélnek fölriadt hegyek mozdonyok pihegnek kormos kiscsibék az éji őr pálinkára vált vén test gyűri elrongyolt hitét hívva megváltót halált indulok s az éji illatokkal eljátszom magamban (kockázó gyerek) szívemben sűrű ágbogok ropognak - kívül is köd - megyek gallyakat hoztál emlékszel? sétáink folyton megzavartam rémisztett ég és felhőalakban jeleket láttam jönni deszkapallók alatt kitágult torkok a vermek téglacsonkokon futunk míg magukba nyelnek (hisz úgyis elbukunk a végén) elcsodálkozol a félelem sötétjén emlékszel? dicsőt akartam: hogy kiment majd a hős a magamra-gyújtott házból (s te gallyakat hoztál az éjszakákból) 71
