Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 7-8. szám - Szécsényi Barbara versei
2 2 2 2 SZÉCSÉNYI BARBARA messze anyámnak anyám nagyra nyisd az ernyőd- dézsákkal öntik kisarjadt magod ha körüljárnád értem a rámsötétlő erdőt- a rengetegbe törj be: ott vagyok anyám ne higgy a kék nyaraknak csak összevissza színek füstnyomok vasalj te újra fényruhát a napnak- ha sugarához engedsz: visszaolvadok anyám hasogasd a rönköt fekete indulókkal dübörög a tél s a folyót ha otthonodra öntött- ne ródd meg érte - partot ért már úgy hazudok miért lenne más ez a nap ma ugyanúgy távolokba vesztél lobogó hajamban a gyászselyemszalag feketébb a korhadó keresztnél jöttöd; az hogy visszahulltál neved betűi negyven évnyi tested ma éberebben éget vörösen lobog rám olyan tűzzel ahogy kinevetted azt mondtad: - ne félj örökké vagyok! de megsejtettem úgyis menni tudnál tizenhatéves hiányodba nőttem s már úgy hazudok ahogy te hazudtál kötéltánc a némaságon átszelek szavak mind ablakomba ültek 70
