Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 7-8. szám - Sarusi Mihály: Nem a mi kutyánk kölke
Hogy kezdtünk nyerésre állni, hirtelen föltűnt Jóska. Nem köztünk, inkább a hátsó sorokban megbújva. Néha onnan bekiabált: kérdezett. Megkérdezte az ellenzéki szónokot, komolyan gondolja? Volt mersze odaállni a kisgazda, demokrata fórumos, szabad demokrata, fideszes tömeg szélére.- Biztos, hogy ha futni kell, fölkaphassa a nyúlcipőt! A tömeg, a tüntetők szélén, valóban.- Legalább leleplezik magukat! - örvendezett egy pártházi ember 1988-ban az első nyílt ellenzéki föllépések láttán. Hogy aztán ha „konszolidálódik a helyzet”, összeszedessenek bennünket. Akkorra viszont már borult a papírforma! Vesztésre álltak, mi pedig nyerésre. Akkor adhatták ki főnökeik az új jelszót: Elftárs, te a KDNP-be, te az MDF-be, te a Fideszbe, te az MSZDP-be, te az SZDSZ-be mész! Józsi meg.- Ezt állítólag a költő is megírta! Hadd. Dzsó.- Ne bántsd. Ez a dolga.- Hogyne, és meg kell hagyni, ügyes! Ha mi ilyen ostobák vagyunk; hogy hiszünk a magafajtának, rájuk szavazunk, a nyakunkba ültetjük őket... Szélsőséges vagy. Minek ez a hang. Elővenni ezt a régen lerágott csontot. .. .Jelenlévő múlt? Sokkal rosszabb. Maga a magát jelennek kiadó múlt.- Inkább költs! O igen. Ám mi.- Ez sem a mi kutyánk kölke! Hogy lett volna. A Lajtakiskeddi Igazság miatta bukott meg.- Megint ez a bűnbakkeresés. Nem egészen. Bejelentés nélkül odaállított a főszerkesztőhöz. Előtte nem szólt, de - nyilván úgy intézte, hogy váratlan azért a dolog ne érje - a főszerkesztő érezte, rajta a főnök szeme! Úgyhogy szinte megörült, amikor meglátta: lám, jól érezte. Korábban a szerkesztő a megyei hírharsonánál dolgozott. A rendszerváltozáskor vállalkozásba fogott: megalapította a nagy múltú kisváros egykor legendás helyi sajtójának a legújabb hajtásaként a Kiskeddet. Arról persze mélyen hallgatva, hogy a település nevében és a lap címében meglévő napnév valójában kedd asszonyára, Máriára vonatkozik, s a középkori templom védője nyomán öröklődött reánk: jó harcos antikommunista lappal állt elő. így a piszkos kommunisták, úgy a rohadékok, persze, hogy elbukták a vörösek az első szabad választást! Majd fordulván a helyzet akkorra odáig fajult a helyzet, hogy vissza tetszettek jönni az elftársak, a hetilap, majd havilap Lajtakiskeddi Igazság kezdett zavarba jönni. Most akkor az igazat, vagy a gazt segítse? Amelyik a pénzt osztja, vagy amelyik nem hazudik? Épp ezen tűnődött - a példányszám ötezerről ezerkétszázra csökkenése mellett - a lap szerkesztője, amikor betoppant a nagy ember.- Inkognitóban, inkognitóban? Ez azért kár volt, mert Dzsó az inkognitót illegalitásnak értette, s ez azért még fájt neki. Épp neki mondják! És ez a koszos firkász. 67
