Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 7-8. szám - Sarusi Mihály: Nem a mi kutyánk kölke

- Pedig te a mi kutyánk kölke voltál.

Voltra a zsidó sem ad.

Mert hogy szerkesztőnk nem volt rest: nem mondana igent!

Nemet hogy merészelt volna. De hogy rábólintson.- Hogy’ gondolod.

Ahogy helyett.

Hozta a cikket (a kabátujjába rejtett kézirat helyett a farzsebébe tett lemezen) a város ellenzéki demokrata politikusáról: az országgyűlési képviselő lop, csal, hazudik. Félreizél négygyermekes atyaként, a szülőapja önkéntes rendőr volt a kádárista pártállam idején, a felesége családja azért úszta meg a kitelepítést, mert apósa leszerződött ügynöke lett a határőrségnek: üzenjen, ha disszidens tűnik föl a határszéli faluban...- Fordítva sem volt igaz, hogy közölhetném?- Ha nem teszed be a lapba, vége.

A szerkesztő hogy ne tudta volna: ha azok a volt állami cégekből lett vállalkozások, amelyeknek a vezetőivel megyei hírlapíróként jó kapcsolatot épített ki, megvonják a lap támogatását, azonnal lehúzhatja a redőnyt. Volt, nincs „Kiskedd” - mert, mondanunk sem kell, a Kiskeddi Igazság minden hónap első keddjén látott napvilágot. Azaz ha kötélnek áll és közli a jól megszerkesztett, minden betűjével rágalmazó fércművet, a kampánycsönd előtti napokban jelenik meg a lapban. (Mert kedd helyett, természetesen, általában pénteken jön ki a nyomdából.) Válaszolni, védekezni már nem lesz módja a „polgári” „politikusnak”, veresége biztos. Emezek megint - mindent - nyernek.

Kedden, azaz péntek reggel.- Ez az utolsó szavad?

Lehet más? - tördeli a kezét a pártlapnál megedződött, ám tisztességét mindvégig megőrizni igyekvő, ha nem is változatlanul, ám továbbra is a (szellemi? sosem volt? sosem lesz? nemzeti, keresztyén, polgári, demokrata) baloldallal rokonszenvező szerkesztő.

A választás első fordulója előtti lapszám lett Kiskeddünk utolsó száma; többre nem futotta. Úgy lett, ahogy a nagy - szürke, töpörödött, kimondottan rusnya, ám meg kell hagyni, több mint dörzsölt, s alkalmasint némi álszent (angyalinak nem mondható) mosolyra is kapható - ember ígérte.

Ma már nem maga jár az ellenzéki - újra ellenzéki demokrata - gyűlésekre. (Megvan az új munkabeosztás?) De a városi lap szerkesztőségébe még maga ment el.

A városi pártszervezet elnöke. Az önkormányzat alpolgármestere - valameddig még, mert az eddigi álliberális polgármester bukásra áll. Legközelebb, ha csak el nem puskázza, ő kerülhet a helyére. Valahonnan tudja (ellentétben „polgári” vetélytár- saival), milyen fontos a sajtó.

Ja, hogy el ne felejtsem: Dzsó, Joszif korában valóban majdnem középiskolai tanár volt! Ugyanis a fokszi-makszi nevezetű pártiskola (pártközéptanoda és pártegyetem) lajtai kihelyezett tagozatán oktatta a nebulókat a forradalmi munkás- mozgalom történetére! Tehát: hazudni hogy hazudott volna.

Hogy közben mi keresnivalója volt - éjt nappallá téve - a Lajtakiskeddi Pártházban? Kinek mi köze hozzá.- Forduljál orvoshoz - adta meg egyszer az okvetetlenkedő firkásznak.

68