Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 7-8. szám - Sarusi Mihály: Nem a mi kutyánk kölke
Ez lett volna a kamu neve a KGB-nél? Kamu? Ál! Ez, az. Városkátok alpolgármestere. Már az első fordulóban (1990-ban) bekerült az önkormányzatba: egyetlen álszocialistaként a párt listáján. Mert persze, hogy nem nyert abból a párból senki sem közvetlenül a körzetében, csakis a pártra adott listás szavazatokkal ülhetett be a városatyaszékbe.- Egyetlen ellenzékiként.- Most egyetlen ellenzéki demokrata van csak mellettük. Fordult a kocka. Egyszer hopp, máskor kopp. Fordítva!- Kopp elftársat ismertétek? Ne ízetlenkedj. Dzsó - lánykorában József, toldja meg költőtök, ki megint magára talált - azzal folytatta áldásos működését, hogy rögvest az első nyílt színi nemzeti demokrata rendezvényre elment. Előbb magukban tárgyaltak, szeptember elején a pár fórumszervező előbb csak zárt körben tárgyalt a föladatokról, oda - állítólag - csak a beépített embereiket küldték Józsikádék.- Képzeljétek, hívott Sándor, akit sikkasztás miatt már elítéltek, éppen a börtönbe vonulás előtt pár nappal keresett telefonon: szervezik a nemzeti demokrata csoportot Kiskedden is, szerdán lesz az alakuló ülés, várnak! Gondolhatjátok, majd eldobtam a kagylót. Persze, hogy nem ment el. Kevesen voltak ott, akkor még nem alakult meg. Mások is gyanút fogtak? 15-20 ember jelent meg, szóltak száznál többnek. Legközelebb más hívta - Sándor akkorra már bevonult a fogházba, nem jól teljesítette a parancsot, egy kicsit le kellett ülnie a büntetéséből -, s ha valamennyire továbbra is bizalmatlankodott, most már ott volt. Mert akkorra nagyon elege lett. Jóska helyett a városi pártbizottság osztályvezetője figyelte a Cserepes színháztermének a hátsó sorából a fejleményeket. Dzsó azt követően jelent meg a tetthelyen, hogy a pártbizottság megbukott. Eltűntek a vezetők, a beosztottak, fölszámolták műintézetüket, a nemzeti demokrata gyűlésekre kiküldött titkosszolgálati emberek lassan lelepleződtek. Mit volt mit tenni.- Kimentem a gyűlésről levegőzni egyet. Rágyújtani. A Cserepes előtt belebotlok egy ismeretlen alakba. Persze, látásból ismertem, de hogy kiféle, miféle... Mire föl lesi velem az akácfákat? „Ellenőrzünk, ellenőrzünk?” — bökte oda, mint aki tudja, nálam is jobban, mi dolgom nekem ott az árokparton. Azt hitte, azért küldték ki, mint tették elftársai egykor az illegalitásban, kémleljen körbe, nem szaglásznak-e utánunk az ávéhások. Hogy kiderült, a város rendszerváltó lapja nem elég rendszerváltó, az igazi an- tikommunisták Elftárs címmel indítottak gúnylapot, amely azonban 14 szám után (a lapindítás évében) befuccsolt.- Mondtam már, nem ávó, akkor már rég nem úgy hívták! Kopjál le. 66
