Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 6. szám - Gróh Gáspár: A "komp-ember" hite (Szabó Dezsőről)
lezárhassa őket - pedig erre a századelőn még mutatkoztak esélyek. Ady elszánt harca az ultramontán szellem vadhajtásai ellen, Prohászka korai műveinek keresztény-szociális törekvései rendkívül magas színvonalon jelezték, hogy ez a probléma hozzánk is elért. Szabó Dezső életművében e kérdéskör aktuális elemei folyamatosan megjelentek. Világképében a társadalom, a politika és az ideológia a magyar nemzet, vagy ahogyan ő mondta: a magyar faj életműködésének döntő fontosságú területeinek számítottak. Ezeket elemezve az egyházak problematikája megkerülhetetlen volt számára. VI. Természetesen nem könnyű - alighanem lehetetlen - szétválasztani, fogalmilag elválasztani azokat az egymást átfedő, egymásba csúszó tartalmakat, amelyek a hit, a vallás és az egyházak címszavak alá sorolhatók. Közöttük talán a vallás, a vallásosság elhatárolása a legnehezebb. A hit a maga megfoghatatlansága, az egyházak fogalma a jogilag is körülhatárolható intézményesülés által kap határozott jelentést. Egy szeszélyesen kanyargó, impulzív életműre tekintve is érvényes ez a fajta elkülönítés. A vallás, vallások, vallásosság azonban önmagában még definiálható, de Szabó Dezső gondolkodását vizsgálva a társadalmi vagy szociálpszichológia, esetleg a teológia kategóriái már aligha jelenthetnek támpontot. Jelen írásban leginkább azt tartom használhatónak, hogy olyasmit értek itt valláson, vallásosságon, amit ugyanabban a gondolkodási irányban keresek, mint az előző két összetevőt, de igazából egyikhez sem tartozik. Ahogyan Szabó Dezső önmagára eszmélésében, társadalom képének, szereptudatának kialakulásában az Ady-élmény meghatározó volt, úgy a valláshoz, egyházhoz, Istenhez való viszonyának formálódásában is jól látható ez a hatás. Még akkor is, ha Ady-képében az Isten-kereső költő-Ady nem kap jelentősebb szerepet (sőt, a Farkas Miklós-modellben majdhogynem beteges szerepjátszásnak sikerül bemutatnia). Szabó Dezső beszámol arról, hogy akkor került Ady vonzáskörébe, amikor Nagyváradra került tanítani. Ady művész forradalma, versei fogták meg - de közírói életművének egésze (és regényeinek vezércikk-szerű oldalai) azt bizonyítják, hogy gondolkodására a publicista-Ady talán még erőteljesebben hatott. Erre utal az, hogy - ismét Az elsodort falut citálva - Farkas Miklós nem költő, hanem író, és a regény fikciója szerint általa írt műből idézett részek kizárólag közvetlen társadalmi üzenetek, egyértelműen publicisztikának tekinthetők. Az Ady publicisztika egyik fő vonulata az, amelyben a katolikus klérust, elsősorban az egyház világi befolyásának védelmét- növelését célzó ultramontán szellemet és az egyházi nagybirtokrendszert támadja. A református egyházzal is az a fő baja, hogy ezzel a katolicizmussal kiegyezve nem a reformáció kora szerinti szerepét folytatja. 1919 őszétől, majd a keresztény-kurzus időszakában Szabó Dezsőnél mindez drámaibb hatalmi-politikai jelentést kap, és súlyos tapasztalatok nyomán a köznapi karrieristák zsákmány-kereszténysége elleni undorral és gyűlölettel bővül. Ez a képlet azonban nem Szabó Dezső hitének, hanem társadalomképének és politikai programjának összefüggései között értelmezhető. A társadalmi forradalmár Ady egyházképének hatásával szemben a másik, a transzcendenciára nyitott, emberi botlásaiban is magasra vágyó, esendőségétől szenvedő, a világot zsenigőgjében, pózaiban is egyetemes alázattal néző, moralista 88
