Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 6. szám - Gróh Gáspár: A "komp-ember" hite (Szabó Dezsőről)
GRÓH GÁSPÁR A „komp-ember" hite SZABÓ DEZSŐRŐL A hit, a vallás és az egyházak folyamatos és gyakran jelentős súlyú témák Szabó Dezső gondolkodásmódjában, ugyanakkor világlátásában nem kapott szerepet a transzcendenciára való nyitottság és a hit. Ezt a képet számtalan ellentétes tartalmú írásrészlettel lehet cáfolni (Semjén Zsolt a Szabó Dezső születésének 130. évfordulója alkalmából rendezett konferencián nagy ívű előadásban elemezte az Evangélium tanítását hirdető író munkásságát1). Ez természetes: az író református vallását magától értetődő természetességgel gyakorló közegben nőtt fel, a Biblia műveltségének alaprétegébe tartozott, ahogyan vallásának és egyházának kulturális öröksége is. Mindezt egész életében fontosnak tartotta, munkáiban föl is használta. Képzett filológusként azt is nagyon jól tudta, hogy miként kell bánnia ezzel a tudással, élt is vele. Ebből azonban még nem következik, hogy hívő és ebben az értelemben érzékeny ember lett volna. Gondoljunk arra, hogy a hit nagy korszakaiban az Evangélium nem vált írói forrásanyaggá: története irodalmi témaként a 19. század végén vált gyakorivá. Akkor, amikor a szekularizáció folytán igen sokan már nem szent könyvként, hanem „mű”-ként tekintettek rá. Szabó Dezső is ezt tette, s így keletkezhetett az a látszat, hogy maga is mélyen hívő lélek. De Platón óta tudjuk, hogy a létező és a nem létező 16 fogalma között nincs különbség: Szabó Dezső elvesztett hite ugyanolyan műveket generált, mintha ez a hit megmaradt volna. Az író egész életében sokat foglalkozott olyan kérdésekkel, amelyek nem választhatók el a vallási értelemben felfogott hit valamely formájától, noha számára a hit elsősorban a mások hite volt. Világképét a ráció uralta, a racionálisan nem vagy alig hozzáférhető területek megismerésében és/vagy leírásában nem a hit, hanem - mint szépírói alkotásai mutatják — az érzelmi közelítés segítette. Ebben a világban a hit valamiféle rajongás, illetve egy olyan sajátos történelmi képződmény, amely a racionális megismerés hiányosságait van hivatva elfedni. Sok más is beletartozhat: a szeretet, a jó iránti vágy, a szolidaritás, a szépség keresése, az elmúlással való szembenézés változatos formái. E tudáshoz a modern embert a ráció vezeti el, de a történelem korábbi szakaszai során ebben döntő szerepet kapott a hit és a vallás, ezért rájuk változatlanul szüksége van azoknak, akik számára a magas-kultúra, a művészetek, kiemelten az irodalmi alkotások, a modern tudományok nem hozzáférhetőek életük némely fontos problémáinak megoldásában. A 19. század végétől, a 20. század elején a keresztény-keresztyén gondolkodás erőteljesen nyit a filozófia felé - amiben a hit gyakran elveszti korábban kötelező erejűnek tartott feltétlen szerepét. A hit és a vallások Szabó Dezső számára továbbra is az emberiség történelmi útjának fontos alkotásai, és meghatározott életfunkcióinak megnyilvánulásaiként 75
