Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 6. szám - "Egy korty tenger": Beszélgetés Fekete Gyulával
Semmit sem sikerült, hát most Frankfurtba se vittek el például, azt mondták, hogy csak azt viszik, akit többször lefordítottak. Ha mondjuk, egy spanyol elolvassa ezeket a falusi történeteket, valami olyat ismerhet meg, ami náluk nincsen. Lehetséges... csak lehet, hogy furcsa dolgot mondok, de engem nem érdekel a külföldi kiadás. Még a sajátom se. Tudom, hogy olyan óriási mennyiségű pl. a francia, ezrével jelennek meg a köteteik, ezrével, miért lássam én azt olyan jelentősnek, hogy ilyen vagy olyan nyelven... Prózát könnyebb fordítani, mint verset. A magyar költőknek azért nehéz a helyzetük, mert a versfordítás sajátos dolog. Legalábbis megkövetelné azt, hogy legalább hasonló rangú költő fordítsa le. És ez a nehezebb. Prózánál nem föltétlenül szükséges, hogy hasonló rangú író legyen, ha elég precíz a fordítás, Isten tudja, de én nem tudom. Van elég gondom - itthon. Elég tennivalóm van - itthon. Annak is csak töredékét tudom ellátni, amit el kéne végezni. Most miért törődjek még azzal is, hogy a határon túl, istenem, kézbe veszik, jó. Tényleg, volt ilyen, azt hiszem, Lettországban voltam vendég, a Szovjetunióban, Lettországban bementünk egy tanyára, nézem a könyvespolcot, ott van Az orvos halála. Jó érzés volt. És nem úgy, hogy előkészítették, mert véletlenül jött közbe, hogy bemegyünk, hát gyerünk be ide! Egy ilyen tanyára. Az előbb elég pesszimistán nyilatkozott, én emlékszem, tűikor Németh Lászlóval beszéltem telefonon, és lehetett hallani, hogy nagyon rossz hangulatban van. Mondom: mi baja? Azt mondja, hogy hát, borzasztó, mi lesz a magyarsággal, halottat injekcióztunk, - tnondja nekem, azt hiszem, hogy az én fiatalságom miatt volt akkor, hogy azt mondtam neki, hogy ugyan már, Kölcsey ék is azt mondták, és mégiscsak megvagyunk, túl fogunk mi élni mindent. Fekete Gyula egész életében azért harcolt, végül is, hogy megmaradjunk. Mit gondol erről? Én hiszek a vidékben! Sajnos, ezek olyan dolgok, amelyekben ki kell kapcsolnom minden személyes vágyamat, személyes érzelmeimet. Ezek a harminc évvel ezelőtti vagy még régebbi dolgok - nem jóslatoknak számítottak: az akkori vitákban rendre előkerült, hogy mi lesz A valóság elemzése mit mutat ki. Beváltak az akkori értékelések. Sajnos, beváltak. Bár, soha ne váltak volna be! Mert bekövetkeztek azok a bajok, amit előre jeleztem. Most is csak azt tudom mondani, hogy nem veszik komolyan még ma sem, itt kezdeném, a közvélemény se veszi komolyan, a politika se, a tudomány se veszi komolyan, végignézhetném az utóbbi évtizedek összes akadémiai határozatát, vagy okfejtését ezzel kapcsolatban, kiderülne, hogy az Akadémia még csak nem is ezen az oldalon volt, ahol mondjuk, én vagyok ebben, hogy felfogjuk, hogy ez milyen nagy gond, hanem a másik oldalon volt. Sorozatosan. Én ezt mind igazolni tudom, dokumentálni tudom. És nem veszik komolyan, hogy ilyen arányú a fogyás, az elvéAkkor ez azt jelenti, hogy mint magyar írónak, sikerült áttörnie a falakat? 72
