Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 6. szám - "Egy korty tenger": Beszélgetés Fekete Gyulával
nülés, az elvénülés ma már nagyobb gond nálunk, mint a dollár adósság. Iszonyú bajok lesznek belőle, sok minden következik ebből, és nem kell azt várni, nehogy azt képzeljük, hogy: ó, nem fog kihalni a nemzet, mert mit tudom én, mikor következik majd az a házaspár el, az utolsó, akinek nem lesz gyereke. Nem, már negyvenötven százalékos pusztulás esetén összeomlik a tartása bármelyik nemzetnek. Tehát ott nem kell az utolsó házaspárig elmenni, jóval hamarább szétkenődik már az egész, felszívódik a környezetben. Ez a valóság. Egyébként mellesleg, Európának se sokkal rosszabb a perspektívája, mint a miénk. Európa is ezen az úton van, a pusztulásba fordult mindenütt most már, kivétel az albánok, izlandiak, valamelyest az írek még, általában mínuszba fordult ott is a népesedési mutató. A környező országokban is? A környező országokban is. Mert én azt tapasztaltam, bogy ott sokkal tovább megtartották a sok gyereket. Sokkal tovább, de már ott is mínuszba fordulnak. Sorra, a környező országok is. Tehát ezek a gondok, ha nem esik le a tantusz, ha nem vesszük észre, hogy ez iszonyú, évről évre nagyobb gondot jelent, és ha nem teszünk meg mindent, amit még mindig meg lehetne tenni, meg se kérdeztek komolyan politikusok, pedig annyit már tudhattak volna, hogy ezzel vagy negyven év óta foglalkozom, és hogy ez idáig nekem lett benne igazam, mindig. És még meg se kérdeztek. Pedig még mindig lehetne változtatni. És nem erőszakkal. Éji optimista vagyok. Most jöttem rá, az utóbbi években, magam is, hogy milyen sokat jelent az, hogy megtartottuk a nyelvünket. Mostanában csodálkoznak, hogy történhetett, hogy a magyarság ennyi ideig szépen megtartotta, kisebb-nagyobb hibák mindig voltak, most is vannak, de megtartotta. Elmegyek vidékre. Mindenféle baj van, de ott sok helyen pártállástól függetlenül dolgoznak. Marcaliban, mondjuk. És építik azt a kis helyet. Ezért bízom abban, hogy megtartó erő van ebben a népben. Tényleg van, és tehetség is nagyon sok van, és ez a nyelv..., nem is tudjuk, hogy mit köszönhetünk ennek a nyelvnek. Hihetetlenül sokat, már annak is, amit képes kifejezni. De talán annak is, hogy borzasztó nehezen tanulunk meg más nyelvet, ennek óriási sokat köszönhetünk. Érdemes volna egyszer külön megvizsgálni, hogy ez a sokszor hangoztatott idegensége a magyar nyelvnek mi mindenben és mi mindentől védte meg az országot, a magyarságot, hogy még létezik. Hogy minden efféle beolvasztási kísérlet bedugult. Tulajdonképp mióta nyugdíjas korúnak számítok, azóta következett nekem nyolc év elnökhelyettesség, vagy alelnökség az írószövetségben, nyolc évig tartottam ott a frontot, most ebben a hatvanéves naplóban sok minden kiderül. Én ezt a naplót nem olvasmánynak szánom! Azért, hogy azok a történészek, akik majd ezt a kort vizsgálják, olyan forráshoz jussanak, amit sehol másutt nem kapnának meg. Csak tőlem kaphatják meg. Nyolc év az írószövetségben. Aztán jött a Világszövetség, ez mind társadalmi munkában. És nyolc év óta egy fillér adót sem fizetek. Mert nincs 73
