Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 6. szám - "Egy korty tenger": Beszélgetés Fekete Gyulával
ákot mi kiirtottuk, mert az túlságosan német volt nekünk, mi meg rebellisek voltunk, a lengyelek mellett tüntettünk. Nagyon szépen írja le, ahogy az egész iskola tüntetett. Amikor kérdezik: jöjjön ki, aki tüntetett! Természetes, mindenki kiment, a bejárók is, akik hát csak tőlünk hallották, olyan nem volt, hogy valaki bennmaradjon az osztályban. Az igazgatói iroda előtt, a folyosón sorakozzunk. Világos, hogy nem fértünk el, ki kellett menni az udvarra. Az egész iskola ott állt az udvaron és majdnem elsírta magát a nagybajszú Tárczy Árpád igazgató. És azt mondta: Édes gyerekeim! Nohát, szóval, innen indult. Visszatérve Lórántffy Zsuzsannára, akkor láttam, hogy sok felületes újságíró van, én írtam egy búcsúzó verset is. Horatiusi más diáknak tanítják, másnak írják ezután a szekundát, más diákra mosolyognak a lányok, úgy elmegyek, híremet se halljátok. De voltak régi pataki dalok is, így búcsúztunk, és ennek ellenére megírták hogy „Ballag már a vén diák Patakon”, a Szűz Mária szobránál, ami Lórántffy Zsuzsánna szobra volt természetesen. Én is írtam ez ellen persze. Korán részt vett a társadalomébresztó', társadalommegtartó mozgalmakban, falukutatás, aztán a Gyó'rffy Kollégium. 1945-ben hívták a Gyó'rffy kollégistákat Debrecenbe, Fekete Gyula akkor Borsod megyébe mint miniszteri biztos ment vissza földet osztani. Rám volt bízva az, hogy a 190 000 hold elosztása rendben történjék. Fiatal gyerek, mostani szememmel persze, de öntudatos, már akkor 23 éves voltam. Egész írói munkássága, és bizonyos mértékig újságírói munkássága is párhuzamos egymással. Bizonyos mértékig, hadd mondjam már akkor azt is, mert ott kezdtem az újságíró szakmát, én írtam már előbb is, de szerkesztő Miskolcon voltam, a Miskolci Szabad Szó, majd az Északi Szabad Szó, amelyik, hadd jegyezzem meg, az ország legnagyobb vidéki lapja volt, 10 000 előfizetővel. Hetilap volt egyébként, félévi előfizetésünk öt tojás, vagy két deci olaj volt. Akkor nősült? Igen, annyira akkor, hogy amikor megtörtént az esküvő, és az ebéd is, amin végig izgultam, az volt a szerencse, hogy nem volt se bor, se sör, csak szódavíz, két nagy üveg szódavizet rendeltem italnak, de így telt ki a pénzemből. A házasok és a két tanú ebédelt. És mikor boldogan mentünk haza, ott várt az asztalon az üzenet, hogy megjött a lapengedély, holnap reggelre adjam át az első lap anyagát. Ami azt jelentette, hogy 64
