Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 1. szám - Gángoly Attila: A túlvilágkutató hagyatéka

meggyőződést feltételeztek, hogy csak egy vallástörténész tarthatta érdemesnek ekkora irodalom felhalmozását a témáról.

Amellett mégsem volt teljesen unalmas vagy haszontalan időtöltés, noha az alapja ismerősnek tűnt: az ősi hit Fény és Sötétség egyetemes harcáról, mely legkidolgozottabb formáját a manicheizmusban nyerte el. (Máni próféta elátkozott tanairól szép számú írás sorakozott az Y jelű polcon. Mi több, egy Szófiában kiadott cirill betűs könyvecske is megbújt ott a bogumilok szektájáról.)

A nevek részint behelyettesíthetők voltak egymással: a Jó meg a Gonosz; Isten és Sátán (a siralomvölgy fejedelmei); továbbá Püthón, a paradicsomi szigeten tanyázó szörnyeteg; a labirintusba zárt Minótaurosz, akinek története a világba falazott rontást jelképezi; Enkidu, a sumér regék számkivetettje, mindenfajta irodalmi vadember örök előfutára - és még hosszan sorolhatnám.

A rengeteg névtől időről időre sajogni kezdett a fejem. Ilyenkor hol egy pirula orvosság, hol egy gyűszűnyi pálinka segített.

...Ebben a dologban több zavaró részlet is volt, melyekből végül azt a következtetést vontam le, hogy megboldogult rokonom az egész mítosz-ügyet (ha nevezhetem így) sokkal komolyabban vette, mint eleinte gondoltam, s mint ésszerű lett volna. Minden jel arra mutatott, hogy nem csupán futó érdeklődést tanúsított az ördögalakok és sárkányfigurák iránt. Ha összezsúfolt könyvei nem győztek meg eléggé a bajról, jegyzetei semmi kételyt se hagytak felőle; bevallom, néha meg-megreszketett a kezem, miután egyiket-másikat átfutottam, majd visszacsúsztattam a fölcímkézett irattartóba.

Ráadásul ezekben a jegyzetekben a különös utalások mellett vázlatnál alig több ceruza- és tollrajzok is szerepeltek gótikus regénybe illő tájakról, továbbá riasztó fiziognómiájú lényekről: elnagyoltságukban is kifejező szörnyekről, farkasemberekről, félistenekről és istenekről. Sohase hittem volna, hogy unokabátyám ilyen eredeti képzelőerővel rendelkezett.10 Most szembesültem csak vele, milyen bámulatos ügyességgel titkolta el mindenki előtt igazi természetét, s ez a felismerés mélységesen megrázott. Mert kézenfekvő, hogy a rajzok nem ábrázolhattak eleven teremtményeket: kizárólag a hagyatékban talált könyvek lapjain díszelegtek hasonló illusztrációk...

XI / EGY DIÁRIUM TÖREDÉKEI

Az elkövetkező napokban, kíváncsiságtól és lelkifurdalástól sarkallva, valósággal beletemetkeztem a rajzokat kísérő irományokba. Egyfajta magyarázó szövegek, féltudományos kommentárok voltak. Végül néhány rejtélyes tartalmú — a leírást elmélkedéssel vegyítő - följegyzésre is bukkantam közöttük, melyek választ látszottak adni sürgető kérdéseimre, miután időrendbe raktam őket. Ez nem esett nehezemre, mert a legtöbb tetején pontos dátum állt.

50