Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 1. szám - Gángoly Attila: A túlvilágkutató hagyatéka
,35.febr. 15. Azon hajba lehet kapni, hogy az emberiség sírját Mefisztó vagy Faust ássa-e, de hogy a gödör rohamosan mélyül, többé nem képezheti vita tárgyát. 11 Sűrű pelyhekben esik a hó. A hegyekből farkasüvöltést hallani. Már napok óta a tökéletes bölcseleti rendszer lehetősége foglalkoztat. (Megalkotható-el) Egy olyan rendszerre gondolok, amelyen egyetlen emberi nyelven föltett kérdés sent tud rést ütni, s amely így nem több, de nem is kevesebb, mint maga az igazság. ’35. febr. 23. Odakünn a hó már térdig, itt-ott derékig ér. Tökéletesen el vagyok vágva a világ zajától. Hovatovább kórosan sokat olvasok és gondolkodom. Érzem a zsigereimben, hogy az élet titkának kapuja előtt állok... Ujraolvasva az előző mondatot, kissé fellengzősnek találom, de sebaj. Eufórikus állapotban vagyok, bár magam sem tudom, hogy van-e jogom ujjongani. ’35. márc. 4. A hó még mindig nem olvadt el. Tetejébe a?nikor reggel kinyitottam az ajtót, a fenyves szélén egy medvét láttam. Visszazárkóztam a kastélyba. Vegyük eszünkbe végre, hogy egy merev bölcseleti rendszer, legyen bármilyen tökéletes (kínos kérdésekkel kikezdhetetlen) és megnyugtató (a kínos kérdésekre feleletet adó), végezetül kedvét szegi az emberiségnek - mint minden szellemi zsarnokság. ’35. máj. 11. Mélységes csalódás vett rajtam erőt, de már kezdek kigyógyulni belőle. A filozófiát örökre sutba dobtam. Hajítófát se ér az egész! ’35. máj. 16. Most veszem csak észre, milyen gyönyörű a kikelet. Az életkedvem is visszatért. Megint gondot fordítok rá, hogy napjában háromszor étkezzem, mert a tükör szerint ijesztően lesoványodtam. A megoldás nem a metafizikai, hanem a végsőkig kiterjesztett fizikai térben van! Itt az ideje, hogy fölébe kerekedjek tudományos előítéleteimnek, melyekkel eddig is csak a gyávaságomat lepleztem. Hiszen az, aki tud érezni a szemén keresztül, ugyanazt a gyönyört tapasztalhatja meg, mint a kényes fülű zenerajongó, akit minden vonakodása ellenére magával ragad egy szabálytalanul zseniális szimfónia. ’35. máj. 28. A világ - szellemünk füstje. Túl van a közönségesek akaratán, ám a kiválasztott úgy tudja beszívni és kifújni, mint a csibuk füstjét. (Hasonló definíciót olvastam egy könyvben is, de már elfelejtettem, melyikben.) Hetek óta nem vonyítanak a farkasok. Medve sem jár a fenyvesben. A sarkig tárt 51
