Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 6. szám - Kovács István: Berzsenyi Dániel a mindig időszerű
KOVÁCS ISTVÁN Berzsenyi Dániel, a mindig időszerű Ha 1963-ban érettségizett átlagokként kellene szólnom Berzsenyi Dánielről, akiről minisztériumi vita folyt annak idején; vajon benne legyen-e a tananyagban vagy sem, a róla szerzett ismeretemből csak arra futná, hogy kívülről el tudnám mondani Napóleonhoz című versét, s A magyarokhoz első nyolc sorát. Köszönhetően annak, hogy magyartanárunk minden órán számon kérte a tanévek során föladott könyv nélküli szövegeket. Hol ezt, hol azt. így Berzsenyi Dánielt is, akinek Napóleonhoz című verse kifejezetten tetszett. Mintha a Nagy Hadsereg masírozott volna felém, aki társa lettem a költőnek, s vele együtt hetykén vetettem oda a közeledő medvebőrsüveges gárdisták előtt robotként lépegető császárnak: Nem te valál győző, hanem a kor lelke: szabadság, Mellynek zászlóit hordozta dicső sereged. E varázs-sorokra Napóleon eltűnt, de függetlenül a hozzá írt verstől, Berzsenyi Dániel a legváratlanabb pillanatokban jelent meg előttem életem elmúlt évtizedeiben. Az 1960-as évek végén a „Kilencek” néven ismert költőtársaság tagjaként töb- bedmagammal fölkerestem az akkor még Kolozsvárt élő Páskándi Gézát, aki nemcsak arról volt híres, hogy 1956 után hat évet ült a román kommunista diktatúra börtöneiben, hanem arról is, hogy szabadulása után rögtön a gyanakvástól övezett magyar avantgárd költészet élére állt. Amikor feltettük neki a szokványos kérdést, ki a kedvenc költője, talán e literátori elkötelezettségének jegyében válaszolta gondolkodás nélkül: Berzsenyi Dániel. És máris hozzátette, hogy költészetünk egyik legnagyobb verse az ő, mármint Berzsenyi Fohászkodása, s nyomban idézte is annak első szakaszát: Isten! kit a Bölcs lángesze föl nem ér, Csak titkon érző lelke óhajtva sejt: Léted világít, mint az égő Nap, de szemünk bele nem tekinthet. Valóban Istent, mint embermilliókról egyszerre gondoskodó lényt, Napként is el lehet képzelni, amely amellett, hogy a lét, az élet feltételeit jelenti, a személyes kapcsolat jelképe is. Jótéteményét a végeláthatalan tömegben is egyénként éli meg minden ember. Páskándi Géza Berzsenyi rendkívüli tehetségére vonatkozó állítása jó másfél évtized múltán egészen más irányból nyert megerősítést. A mai lengyel líra egyik legkiemelkedőbb képviselője, Bohdan Zadura, aki nyelvünket is megtanulva a magyar Elhangzott Egyházashetyén 2010. május 8-án. 1
