Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 5. szám - Baleset a kék tavak között

pompás kilátás nyílt, hogy Zitának minduntalan földbe gyökerezett a lába, alig bír tovább mozdulni. Közben szíve annyira elszorult a rettegéstől, hogy alig bírt szót ejteni. Kurd megnyugtatta, hogy roppant szelíd lovat kap és reméli, nem zavarja, hogy férfinyeregben fog ülni, mert manapság ezt használják a nők is. Zitát nem zavarta, egészen elfeledkezett róla, milyen nyeregben is ült annak idején.

Végre elővezették a lovakat. A lovász is, Kurt is készenlétben álltak, de Zita erőt vett magán és nem volt semmi segítségre szüksége. A mozdulat részleteire sosem tudott visszaemlékezni, de az akarata csodát tett, felpattant a nyeregbe.- Bravó! - Kurt még tapsolt is halkan, nehogy a ló ezt valamilyen jelnek vegye, aztán ő is nyeregbe szállt és rövid poroszkálás után Zita egészen biztonságban érezte magát. Azt azért mégsem vállalta, hogy hegynek vezesse a lovat. Úgy határoztak, hogy a tó partján sétálnak. A tó partján is volt lovaglásra alkalmas, kijelölt út.

Zita finom egyensúlyérzékével hamar kitapasztalta, hogy leghelyesebb, ha a lovat teljesen magára hagyja, tegyen, amit akar. A kantárt egész lazán tartotta, a szorítóhoz hozzá sem mert nyúlni. Előre megállapodtak benne, hogy ha nem haladhatnak egymás mellett, akkor Kurt lovagol elő és Zita lova mindenben utánozta a másikat. Miután félelme csökkent, és kigyönyörködte megát a tájban, beszélgetni kezdtek olyan dolgokról is, amik nem a lovagláshoz és nem a tájhoz tartoznak.

De még e beszélgetés közben is minduntalan közbevetette Kurt egy-egy manővernél.- Bravó!

Zita fejbólintással fogadta a bókot, bár meg volt győződve róla, hogy minden érdem kizárólag a lóé. Végül is kezdte biztonságban és jól érezni magát.- O, Kurt, maga nagyon szépen él. Nagyon okosan.- Igyekszem. Mindent megteszek, hogy jól és egészségesen éljek. Csakhogy ez valamikor nagy munkába és erőfeszítésbe került nekem. Úgy gondolom, tisztességesen megszolgáltam a közeledő nyugodt öregkort és eszerint meg is tudom becsülni. Minden igyekezetemmel azon leszek, hogy Isten segítségével meghosszabbítsam.- Milyen szerencsés ember.- Nem szeretem ezt a szót, hogy szerencse. Munka van, kitartás és eredmény.- De hát a rajtunk kívül álló körülmények. Például...- Például valamilyen politikai katasztrófa ugye, azt akarja mondani? Nos, ha az ember ilyesmit számításba vesz, akkor nem tehet mást, mint tátott szájjal vár. Valami mindig lesz, csak kérdés mikor? És az élet nem hosszú, asszonyom.- A mienk már semmi esetre sem olyan nagyon, de a gyermekeinké. En azért jobban szerettem volna, ha a fiam legalábbis befejezi az orvosegyetemet. Mégis, ha orvos...- Ugyan, kedves Zita, most maga nem Magyarországon van. Itt az életnek más alaptörvényei vannak. Orvos! Lehet, hogy szép foglalkozás, bár én iszonyodom tőle. De annyi bizonyos, hogy másodlagos szerep.- Másodlagos?- Igen. Ebben a világrendben, most az elsőség és a hatalom a kereskedőké és vállalkozóké. Lényegében még az államhatalom is, bizonyos természetes el92