Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 5. szám - Baleset a kék tavak között

- Oh, szóval akkor jól választott a fiad. Eszerint előkelő' család.- Hát, gazdagok - mondta az asszony, akit Zitának hívtak és e névből sejteni lehetett, hogy egész fiatalon hozhatta világra ideszármazott gyermekét. Jól ismerjük a kort, amióta e név hazánkban divatba jött. - Hát igen, gazdagok - ismételte kevés lelkesedéssel és szinte büszkeség nélkül.- Milyen boldog lehetsz.- Oh, igen, boldog vagyok, képzeld, hat éve nem láttam Misit.- És közben milyen karriert csinált.- Karriert?... Karriert, persze, mindenki mondja.- Es természetesen a te anyai szíved szerint is...- No, igen, csak várj, hogy megtaláljam mindenre a megfelelő szót. Látod, hogy egyszerre mindent mesélnék. Hiszen hetek óta egy szót sem szólhatok magyarul. Sajnos, még a fiamhoz sem, mert nem illő olyan nyelven beszélni, ahogy ők nem értenek, és ebben igaza van szegénynek. Csak ne olyan átkozott rosszul tudnék németül, nem is tudják, mennyire rosszul értek, csak bólogatok, és alig tudok figyelni, mert közben a saját mondatomat kell fogalmaznom. Ha meglátogatom a fiam az üzletében, ott sem beszélhetünk magyarul, ott meg a kuncsaftok miatt...

Pillanatnyi szünetet tartott és elgondolkodott.- Éreztem, ettől is féltett egy kicsit a fiam, hogy eljövök. Pedig ő mondta, hogy itt vagytok. Nem tudom, miért féltett. Olyan drága jó fiú, csak egyszerre nem ismerem. Érted? Valahogy eltévedtem... Sokszor, mintha nem is a régi fiam lenne. Pedig hogy szeretem, és ne gondolják, hogy nem csupa készség és jószívűség. Mert ő aztán az, isten bizony... Nem is tudom... Milyen bolond voltam. Hazudtam... Nem mondtam, hogy ide jövök.- Hanem?- Oh, az embernek mi nem jut eszébe. Lehet, hogy senki nincs ellene, hogy ide jöjjek, és én mégis azt mondtam, templomba megyek.

Próbáltuk megérteni.- Igen, azt mondtam, templomba megyek és ez jó... ezzel mindig egyköny- nyen eljöhetek. Mert ezt nagyon megértik, hogy minálunk nem mehet az ember olyan simán templomba...- Hogyhogy nem mehet?- No, nem, szóval, ők úgy gondolják és ezt, hogy én itt templomba megyek, nagyon tiszteletben tartják.

Úgy látta, csodálkozunk és mintha egyszerre megdöbbent volna.-Jaj, ugye rémes, hogy én mit csinálok. Igaza van magának. Ebben a korban ilyen sedre legyen az ember. Hajjaj! Persze nincs úgy... Nem úgy van... Semmi sem úgy van... Valahol olvastam ezt valami híres írónál. Ebben igaza volt.

Elbiggyesztette ajkát.-Most már mindegy. Meghagyom őket a hitükben. Úgyis azt gondolják rólunk, amit akarnak.

Nem kellett ez alkalommal erőitemem magam, hogy hódolva szenvedélyemnek, ügyes kérdésekkel feltárjam a kis város életének ez eddig ismeretlen területét is. A két asszony egymásnak adta a szót. Rövid idő alatt szerzett élményeikkel percek alatt fölébe emelkedtek az idegen városnak. Hiába, hogy ke85