Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 5. szám - Baleset a kék tavak között
ráakasztotta a sarut, aztán szintoly óvatosan visszaeresztette a vízbe. Amint végzett, el is surrant a helyszínről. Jóval később egy bangócs felébresztette a tisztelendő atyát. Természetesen mindjárt a botja után nyúlt és éreznie kellett, hogy a zsinór nagy hal súlya alatt feszül. Nagy szakértelemmel kiemelte, csak amikor karikázott fölötte a víz, akkor rántott rajta hatalmasat és a zsákmány átrepül a feje fölött. Boldogan fordult meg és vígan kapott utána, csak akkor látta, hogy egy ócska, öreg sarut fogott ki a vízből egy csomó rátapadt hínárral együtt. „Ha még legalább valamirevaló lenne - sóhajtott -, de viselték ezt tán tíz esztendeig is.” Dühbe gurult és egyből visszahajította a vízbe a sarut, de most már jóval messzebbre, mint ahová Gáspár, a tyúkász helyezte. A történethez még tartozott valami, de a betegek ezt a részt már harsányan végigkacagták s a német szóhoz nemigen szokott fülem nem fogta fel, ebben a bűbájos kíséretben a barát feltartotta ujját, mintha megdorgálná rakoncátlan hallgatóit, majd színtelen darálva a szavakat így szólt:- Most pedig, mivel időnk lejárt, ha mindnyájan úgy akarják, kedveseim, imádkozzunk. Összekulcsolva kezét, jelt adott a feleségemnek is, akiről tudta, hogy szavát nem érti és feleségem illedelmesen követte az utasítását. Az ima még egy darabig tartott, mikor a két csendőr már ott állt a teremben hátukkal támasztva az ajtót. A csendőrök azért jöttek, hogy a feleségemet is kihallgassák. Ez a kihallgatás az én tolmácsolásommal történt és nagyon hézagos volt, nyilvánvalóan éppen csak a formaságnak akartak eleget tenni. Mikor végeztünk ezzel, felajánlották, hogy visszavisznek szálláshelyemre. így aztán nem tudtunk semmit megbeszélni a feleségemmel. Igaz, nem is volt mit megbeszéljünk. Mit beszélhet meg két hajótörött a sziklaszigeten? Feltűz a szirtre egy darab fehérneműt és várakozik. Be kell valljam? Mindig szerettem az olyan helyzetet, mikor az ember minden felelősségtől mentesen a sors tenyerén pihen. Gondolatait minden önérdektől mentes szférák felé fordíthatja. Tudom, hogy a legtöbben nem képesek átadni magukat az ilyen ritka alkalmak nagyszerűségének. Nem vádolom ilyen könnyelműséggel a feleségemet sem, de gondos orvosai az ő lábát egy kis zúzódás miatt hatalmas gipsztömegbe helyezték és a megrázkódtatás ellensúlyozására bőségesen ellátták idegcsillapítóval. A lábadozó betegek és az ápolónők jóindulatába ajánlottam őt és minden eshetőségre otthagytam nála egy kis szótárt. Csak később, a csendőrök kis kocsijában jutott eszembe, hogy ezt a régi szótárt gót betűkkel írták, de biztos voltam benne, hogy a jóindulatú emberek találékonysága határtalan. Szép háziasszonyommal ismét a folyosón találkoztam.- Mondanom kell magának valamit - kezdte - és ezt el kell mondanom akkor is, ha kommunista országból jöttek. Ne tekintse egészen véletlennek, hogy ilyen szerencsésen végződött a balesetük. Ezen a helyen sok baleset történik, de sohasem halálos. Mert itt van a közelben egy kolostor, ahol szüntelen imádkoznak Kristófhoz, az utak szentjéhez.- Látja, asszonyom, az ember sosem tudja, kinek köszönheti szerencséjét. Es jó igyekezetéért szívesen tettem volna ígéretet, hogy kis táblácskával rovom le hálámat egy ismeretlen oltár mögött. De a szavamba vágott és folytatta élettörténetét. 56
