Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 5. szám - Baleset a kék tavak között

- Mondtam, hogy jó családból származom és csak a véletlen folytán ismert meg ilyen munkakörben.

Szóltam neki a remekszép autóról, amellyel érkezett s igyekeztem megnyugtatni, hogy szerintem rendezett viszonyok között él és boldogan.- Oh, ne higgye. Azért mondja, mert nem ismer. Nem mondom, hiszen nem szűkölködöm különösképpen, de tudja mit jelent az, mikor a társadalom létráján néhány fokot hirtelen visszapottyanunk?

Be kellett volna vallanom, hogy ezt bizony nem tudom, mit jelent. Hogy fel tudjam fogni a jelentó'ségét, vissza kellene utaznom emlékeimbe egy-két évtizedet. Oh, később gyakran meg kellett tennem ezt az utazást, hogy valamennyire megértsem ezt a kisvárost és vidékét.- Természetesen zárdában nevelkedtem - folytatta - elvégeztem ott a középiskolát, megtanultam elég jól zongorázni, megtanultam valamennyire angolul. Főiskola a mi családunkban a lányok számára nem volt divat. És mint a legtöbb hasonló családnál, nem sokat törődtek a lányuk képesítésével, inkább a kelengyéjével s főképp azzal, hogy megfelelő férjet kerítsenek, ha eljön az ideje. Nos, nekem sikerült egy bárót előkotorni és történetemnek még magyar vonatkozásai is vannak, mert ennek az embernek valamikor Magyarországon voltak birtokai. Az események következtében eléggé leszegényedett az a család. Nekünk viszont szerencsénk volt, mert a földünkre vízierőművet építettek és apámat részvényekkel kárpótolták, amikkel igen jól jöttünk ki. Egyszóval volt mire proccolni, no! Most már egy kicsit távolról nézem az egész dolgot, hát, mint kívülálló mondhatom, hogy itt aztán proccolnak az emberek különböző szinten. Mi legalább egy régi tekintélyes család voltunk. De mit szólna, ha látná, hogy mit tesznek az újgazdagok. Ujjé, micsoda háztartásokat visznek egyesek. Még olyanok is, őszintén mondom, akik esetleg nyakig vannak adósságban. Higgye el nekem, itt néhány tiszteletreméltó kivétellel mindenki mindenkinek tartozik. Persze ennek a rendszere nem olyan egyszerű és a maga szocialista képzeteivel talán nehezen is értené meg, hja elkezdeném magyarázni, de ne is törődjék vele, inkább higgyen nekem.

Semmi okom nem volt rá, hogy kételkedjek a szavában, hacsaknem annyi, hogy láthatóan fűtötte az indulat.- Na, szóval, uram, engem ezzel a báróval való házasságra ítéltek szeretteim. Nekem viszont a hátamba sem kellett. Nem mintha nem lett volna snájdig férfi, mert az volt, szóval nem egy olyan ütődött báró, mint a viccekben. Csak hát nem kellett, nem és nem! Lehet, hogy azért éppen, mert mindenki annyira rajta volt ezen a házasságon. Én lázadó voltam és nem is akartam egyelőre férjhez menni. Úgy terveztem, ha ezen a báró-ügyön túl leszek, megfőzöm az apámat, hogy mehessek egyetemre. Azért szántam el magamat a végsőkre a nővérem lakodalmán.

Manapság a lakodalmakat rendszerint vendéglőben tartják és különféle osztályú lakodalmak vannak, különféle áron, úgy mint a temetés, szóval az egy külön szám, hogy ezekkel a különféle osztályokkal mi van és ott megint milyen versengés folyik, de erről most ne beszéljünk. Legfeljebb csak egyet. Nem úgy van ám, hogy első, második, harmadik osztályú esküvő. Mit képzel? Egyes a legolcsóbb, aztán van Egy A, Egy ÁA, Egy AÁA, Egy AAÁAA és így tovább a végte- lenségig, amíg csak pénzzel bírják a mókusok, mert a vendéglős az bírja A

57