Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 1. szám - Gángoly Attila: A túlvilágkutató hagyatéka
GÁNGOLY ATTILA A TÚLVILÁGKUTATÓ HAGYATÉKA „Egyes démonok (...) a csalfaság szellemei - példának okáért az a hazug lélek volt ilyesféle, aki Aháb próféta szájából mászott elő. Ezeknek a fejedelme Python, a kígyó... ” (Agrippa von Nettesheim: De occulta philosophia) „Tudok, többet, mint az úgynevezett tudósok. Tudom, hogy fent éppúgy van, mint lent. És más tudnivaló nincs. ” (Umberto Eco: IIpendolo di Foucault)' I / MEGÉRKEZÉS A SZURDOKBA Bár nem vagyok embergyűlölő, világéletemben hajlottam a remeteségre. Igaz, a férfiakat egymagákban elviseltem volna - az asszonyokat és gyerekeket szerettem is -, de régóta fullasztott a piacok, kikötők és politikai gyűlések levegője. Legtöbbet forgatott olvasmányom pedig még a krisztusi korban is a Robinson Crusoe csonkítatlan magyar fordítása volt (a Teremtés könyve mellett). * A fentiek ellenére nem minden balsejtelem nélkül érkeztem meg Titusz unokabátyám kastélyába, alig egy hónappal korai halála után, nehéz málhámmal, mely javarészt kétszersültet, szárított halat, cukrot, teát és vágott dohányt tartalmazott. Hátizsákom aljába gyömöszölve néhány ujjas, fehérnemű és fél tucat gyapjúharisnya is megbújt. Olvasnivalót egyáltalán nem hoztam magammal, mert tudtam, hogy új lakhelyem dugig lesz könyvvel.2 A zord sziklák csöppet sem voltak hívogatóak a Kárpátok közt elterülő szurdokban (bár a kastélytól nem messze tiszta vizű forrás fakadt); mindamellett jóleső érzéssel költöztem be, hiszen kedvelt rokonom méltónak talált arra, hogy örökül hagyja rám búvóhelyét. A hajdani Voinea-Maiorescu-birtok, melynek határában mohlepte, százados fenyőóriások magasodtak, évekig lakatlan volt. Miután a falakat építtető bojár hanyatt-homlok elhagyta - nemsokára a temesvári tébolyda „úri” szárnyában kötött ki3 -, a kastély gazdátlanul porosodott... Végül unokabátyám 38
