Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 1. szám - Rózsássy Barbara versei

néma, kihalt partok, és a szél felkapja, feketéllve viszi nagy temető mélyről tenger áradásban felúszó csontjaid.

Utolsó ítélet kifosztja e bolygót. Óceánod helyén csak a köd hullámzik, a gomolygó semmi.

Előbb kell, hogy rám lelj. Amikor az úton megpihensz, te fáradt, csak befelé figyelj, az utolsó szelíd, téged óvó csendre.

Ahogy mélyen benned hozzád szól a hangom: az a megérkezés.

Itt nincs mitől félned: megőrizlek neked - őrizz meg magadnak.