Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 4. szám - Kiczenko Judit: Arany János: Születésnapomra
irodalmi mellőzést, mely csak utolsó éveiben változott meg, bizony volt oka mindenféle érzékenységre.”46 Erről a sebzett és külső okok miatt nem kiteljesedett életérzésről tanúskodik egy némán beszédes és szemérmes dokumentum. Nemes Nagy Ágnes valamikor 1979 után a következő Babits-levélrészle- tet jelölte meg felkiáltójellel: „Itt nem elég írni, hanem intrikálni kell, küzdeni kis törtetők ellen, akik bennünk csak akadályt és a vén marhát látják, s tudatlanságuk oly önérzethez segíti őket, ami nagy erő a mi folytonos szkepszisünkkel, és nagyobb súlyrakományunkkal szemben. [...] S amellett pénz- szerzési lehetőségeim egyre kevesebbek, s néha a holnap is bizonytalan.”4' Feltehető, hogy az elmúlt évtizedekben állandósult ilyen jellegű közérzetének az összegzése Nemes Nagy parafrázisának első két sora. A 80-as években kezdett föllazulni az elhallgatás, egyre több nyilvános szereplés, ünneplés és elismerés jutott a költőnek, külföldön és itthon. Eljött a Kossuth-díj is, annak kényszerű elismeréseként, hogy a politikai megítélést a kor és a befogadók közössége egyaránt elutasítja. Bár csak évkönyvként, de ismét szerkesztheti az Ujhold-at. Es az „ocsúdó” 64-es évben, 1986-ban megjelent az összegyűjtött versek első, a költő által válogatott kiadása, A Föld emlékei címmel. A tárgyunkat képező kis vers születését megelőző néhány év kései, de mégis jól esően megtapasztalt elismertsége, talán az életkorból fakadó „bölcs belátás”, az elvárások átértékelése és módosítása lehet a kulcsa a rögtönzés utolsó három sorának. Egy „kései” nyár csöndes vigasza artikulálódik. Visszatekintve a vers végéről, érthető, miért illesztette Nemes Nagy egy sorba Kosztolányi első két sorát. Kosztolányi költeményében az életkor és az évszak megjelölése egyenlő súlyú tényt közöl. Ezt jelzi, hogy mindkettő külön sort kap. Fontos, hogy harminckét éves, és az is fontos, hogy nyár van. Megfelelő évszak a megfelelő korhoz. A zenithez ért (vagy ahhoz közelít) a művészi és az emberi pálya is. („Egészséges bronzarcomat / aranyfénnyel veri a nap”). Ez a fausti pillanat. A költő áradó és érzéki képek sorával igyekszik 73
