Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 1. szám - Rózsássy Barbara versei

hogy a te szemeid, akár két perzselő, lángcsóvájú fáklya, világítsanak majd új holnapot váró, vak éji sötétben.

Kereslek, túlélő

Minden földrész hajó, bennem tovaúsztat, mintha magam lennék a hatalmas tenger. Akármelyik parton keresed az otthont, fészket rakni vágyó, költöző madaram, nyughatatlan vándor, bolygó Odüsszeusz, csak egyszer találj rám, tőlem el nem sodor vak hullámok hegyén vergődve a kétség.

Jobb, ha nem szól most szád. Hallgass, átutazó.

Ez a féltés hangja- még befogadhatlak, óvnálak, tudatlan.

De csupán az embert, csakis őt kívánom megtartani benned; kereslek, túlélő.- Már ameddig lehet habosán kibomló, roppant vitorlával szél ellen hajózni.

Higgy nekem, kalandor. Nemsoká vihar jön, eget-földet zúzó, elnyelő sötétség.

Olyan nagy űr támad, pusztulnak a sziklás,

36