Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 1. szám - Rózsássy Barbara versei
oly szilárd a várad, kősáncokat növeszt harcban elnyert békéd. Most kell, hogy bátor légy: nézz még egyszer hátra. Alattad a messze elterülő síkon sivító keselyűk sötétlő serege érkezik a vérre, holttetemek fölött éhesen köröznek. Ne felejtsd az elhullt testvéreid sorsát: mind te voltál egykor. Emlékezz az útra- mennyi tébolyító halálsikoly tört fel árokpartok mélyén sebeiben fekvő, ottfeledett testből; hányszor láttad magad arcra bukva földön; hány sírba temetted a belőled fogant újszülött idődet. így indulj utadra. Minden emlék: vérted, zsákmányod a tegnap, új páncélt növeszt rád magadra ébredés. Mint mérföldköveket, számláld napjaidat, új élet a hajnal- magadból születik. S ha majd ráborulva érkezik az este halotti leplével betakarni testét, akkor a kigyúló csillagok szikráján csihold a tüzedet. Úgy égessen belül, 35
