Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 4. szám - Torjay Valter: Köldökgombok

T 0 R]A Y VALTER

Köldökgombok

RÓNASZÉKI LINDA MUNKÁIRÓL

„Az ember vagy a nyugtalanság örökös kínjaira született, vagy pedig az unalom letargiájára” - vallja Rónaszéki Linda Voltaire-rel, és nem tagadja, hogy ő a nyughatatlan típusba tartozik. Számos idézetet citál Cézanne-tól Itten-ig, melyek egyaránt a szín primátusát hirdetik. „Engem a szerelem formál, erősít, szabadítja fel a bennem lakozó színeket” - mondja.

Munkáit a legbensőbb érzelmek irányítják. Rodinnel együtt hisz a szemlélődésben és az álmodozásban, akár Corot. Rónaszéki Linda már korábban is ismert volt akvarelljeiről és kiváló olajtanulmányairól, most azonban egy teljesen intim, bensőséges, izgalmas stílussal áll előttünk. A festmények az első pillanatban nonfiguratívnak tűnnek, azonban alaposabb szemlélésükkor figurák tömegére lelünk, valóságos kis mikrokozmosz tárul fel: arcok, állatkák, tündérek.

Az alkotó feltesz néhány színfoltot és utána egy gyermek kíváncsiságával keresi a bennük rejlő „figurákat”, melyeket aztán kidolgoz. A kész képeket megérzés vagy tudatos választás szerint sorozatokba rendezi, mint „Testrészek”, „Csillagjegyek”, „Egen-földön” stb. E művészet tökéletes naplója egy álmodozó, fiatal nőnek, s a kis méretek remekül közvetítik azt az intimitást, amint a képeket nem állványon, rajzasztalon, hanem gyakran az ágyon heve- részve festi. Alkotás és alkotómód tökéletes harmóniája.

Egyáltalán, nem biztos, hogy szerencsés lenne műveinek nagyobb, a ma divatos méretekbe való áttétele, hiszen sem technikailag, sem a mondanivaló szempontjából nem jelentene ez más előnyt, mint a figurák könnyebb észre- vehetőségét - de a varázs is alábbhagyna. Zavartalanul élvezhetjük a fehér papíron lágyan egymásba omló, majd hirtelen lezáruló színakkordokat.

A kezdeti, terjedelmesebb, tapogatózó kísérletek után az újabb kompozíciók redukáltabb, tisztultabb, lényegesen magabiztosabb hatást keltenek. Férfialakokról készült sorozata, későbbi „köldökgombjai”, de asztrologikus kompozíciói is már ebben a szellemben születtek. Számos lapján valóban pajzán, de lírai erotika bujkál. („Leszek az angyalod”, „Hát”, „Fenék-sorozat” stb.)

Nem véletlen, hogy József Attila életművéből is elsősorban a szerelmi líra iránt fogékony. Tudjuk, hogy a költő milyen vadul s reménytelenül vágyta az elérhetetlen, tökéletes, testi-lelki harmóniát, s kereste azt egész, tragikusan rövid életén át. Művésznőnk valójában - mivel a reprodukciók nem színesek, érdemesnek tartom megjegyezni - lilás tónusokba rendezte az egész József Attila-sorozatot. Nem tudhatom, hogy tudatosan tette-e; de a lilát sokan a magány színének tartják. Az illusztrációk a „köldökgombok” esetében már megismert világ egy variánsát nyújtják. Képi rendszerük rendkívül egységes tehát, azonban a vershez való viszonyuk más és más: találkozunk a költemény58