Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 4. szám - Szepesi Attila versei
Toll, öngyújtó, ringy-rongy papír-szemét: mind az idő vásott bugyrába hullt. Ezer tört kacat, rozsdás kulcs meg spulni. (MEDNYÁNSZKY) Bolondvárban lehettem volna úrfi, lovag-félék árnyék-paródiája. Csavargó lettem, hegyet-lépő piktor, kinek lecsordul kusza kóc-szakálla. Dohos kocsmazugokban danolászik, felébred aztán gyötrő macskajajjal - betyárbútora papír, toll, ecset, de úton éri a zimankós hajnal. Vérzik az út előtte, vérzenek az erdők és a tarajos hegyek, meg a sorsuktól-fosztott balga párják. Szemük halott. Borongós ködbe réved, köröttük rég gazdátlan, holt vidékek, de emlék-múltjuk folyton visszavárják. ( G U L Á C S Y ) Bolyongtam tűnt kolostorkerteken, sikátor mélyén, harsány kikötőkben. Pojácák közt, kiknek nincs neve sem és kidőlt-bedőlt toszkán temetőkben. Aztán ha kófic-kedvem nekilódult, kocsmába tértem a víg cimborákkal. Először mind zsivány-nótára gyújtott, majd kornyadozott marabú-magányban. Istenkeresők, görbe pokoljárók szembogarán fénylett a gyertya lángja. Görög ripők meg szentföldi zarándok fújta a gajdot megváltásra várva. Taljánok, rácok, gallusok, polákok 57
