Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 4. szám - Szepesi Attila versei

SZEPESI ATTILA

Köröndi temetés

Hó-lepte faluszélen, a köd-ülte Firtos alatt gyászmenet vonul, kornyadt varjúhad.

Nagykalapos férfiak lépnek, dob döngül, síp riog, az asszonynép csupa rézpityke és gyöngy, de fekete szurok.

Viszi a nyitott koporsót gebe-pár, bakacsin lovak, köröskörül szélkapdosó rajkók visonganak.

Csipkében a lányok, szembogaruk szénnél feketébb, utánuk a vajda, a vén dádé, düb-düb, pohosán tovalép.

Nagy lélek tér távol hazába, lidércek szállnak ott, vijjognak a légen át, körülöttük köd kavarog.

Nagy lélek - odatúl jusson neki óbor, szeleló' csutora -, vigyázza idők végéig a kóbor seregek ura.

Veres répa, fű-fa, tücsök-bogár, kusza ágbog, lángoló szalmacsóva, melyből kamasz-arcképem összeáll. Síp-dobzene, kornyadó labdarózsa,

püspöksüveg és bicegő madár.

Ázott gyökérgubanc bohóc-szakállnak. Kecskepata, pitykegomb, fakanál. Utak, melyek haza sose találnak.

Cinketollak, csillámló gesztenyék - ez tűzbe halt, az szanaszét gurult vagy elkorhadt - minek utána nyúlni?

Három maszk

(ARCIMBOLDO)

56