Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 1. szám - Rózsássy Barbara versei
2 3 3 2 RÓZSÁSSY BARBARA Uj idők jönnek Ez a holnap hangja, ujjaid húrjain, játssz nekünk, lantosom, hallja, ki megmaradt: most új idők jönnek. Amikor a távol úgy feszül körötted, mintha nagy madarak húznák a világnak négy égtája felé, messze vivő röptűk növeszti a csendet- nincs már fegyvercsörgés, csitul a csatazaj. Páncélodat vedd le, te, megfáradt lovag. Ahogy csupasz tested újra napfény mossa, meghódított földed medreibe csörgő aranylás-tükörből kiválik az arcod. Csodáld magad, Nárcisz- önnön fénylésedben megfürdet az ittlét. Egyenlők közt első, aki megmenekül- mennyi éned vívta egymással a harcát. Átalakulóban minden veszteséged, elhullajtott véred cseppenként visszafoly, ahogy ereidben, bőrödből sugárzón áramlik a napfény. Sziklacsúcs magasán 34
