Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 1. szám - Csák Gyula: Háttér
és volt katonatiszt barátjával. Noha Dundi nem ismert fel, testhez álló görbe estét csaptunk. Ezt feltétlenül emlékezetébe idézem, ha lesz még alkalmunk találkozni az életben. Húsz percig én tartottam szóval azt a száz parasztot, aki azért gyűlt össze, hogy megismerje a jövendőt, amelyet a parasztpárt kínál nekik a nagybirtoktól mentes világban. Veres Péter sokkal jobban elmondta volna, de hát nem jött el. A tanító úr is elmondhatta volna, de ő már sokszor mondta, másrészt jól sejtette, hogy az én szerepeltetésem a pucér témán túli érdeklődést is ébreszthet. Heteken át szóbeszéd tárgya voltam. S amikor a templomban is előtűntem az isteni vacsora egyik felszolgálójaként, hallottam, hogy azt mondja valaki valakinek:„Nocsak! A tizenkét éves Jézus, aki bort prédikál'." Elpirultam és a beszélgetőkhöz fordulva megjegyeztem:„Tizennégy éves”. Azért beszéltem ezekről, hogy méltánylást csikarjak ki Mesterházitól, de fukarkodott az elismeréssel. Volt még tartalékom. Előhozakodtam azzal, hogy a debreceni, meg a Hajdú megyei pártbizottságnál bezzeg értékelték azt a képességemet, amelynek birtokában hatékonyan tudtam a nyilvánosság előtt fellépni. Gyakran vettek igénybe agitációs munkára. Például a téesz szervezés dandárja idején a derecskéi határban léptem fel, szintén száz paraszt előtt, 1949-ben. Akkor már a Tiszántúli Néplap munkatársa voltam, tizenkilenc éves. Este 6-kor kezdődött a belépésre agitáló gyűlés, de kilenc órakor még bőven folyt belőlem a szó. Jó érveim voltak a nagyüzemi gazdálkodás mellett. A gyűlésteremnek használt pajta falára körbe akasztott lámpákból viszont fogyni kezdett a petró. Vele együtt a hallgatóság türelme is. Mozgás keletkezett és néhány ember kiment az ajtón. Ekkor ellenőrzés érkezett. A megyei pártbizottság emberei autókkal járták a tetthelyeket, hogy felmérést készítsenek az eredményről. Hozzám lépett az ellenőr és azt kérdezte, hány a belépő eddig? Mondtam, hogy egy sincsen. Félrébb tolt és azt kiáltotta: innen addig senki nem léphet ki, amíg be nem lép! A rendőrautó kint várakozik! Fél óra alatt mindenki aláírta, hogy belép. Csendben történt, lehajtott fejjel. ,„Te pedig - mondta Mesterházi - beléptél azok közé a kommunisták közé, akiknek mindig okuk van szégyenkezni valamiért”. 33
