Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 1. szám - Csák Gyula: Háttér
A tömeg zsongása ellenére olyan mélynek, méltóságosnak tetszett a csend, amilyet gyerekkorom nyári estéin hallgattam a tanyánkon, Hortobágy szélén, a karcagi földekkel határos, Püspökladányhoz tartozó, Bánffy pusztán. Szabad szemmel követtem akkor a természet pompáját, az alászálló óriási, vörös napot. Addig néztem, amíg elbújt Kulikék szalmatetős háza mögé. Es akkor tárogató hangját hozta a szél a karcagi határból. S mintha most is hallanám. A hangforrás irányába fordulva, egy hervadt kinézetű embert láttam a mennyezet közelében, olyan egyszemélyes erkélyen, mint a szószék a templomunkban. Állt az ember az erkélyen és magához hasonló dallamot fújt egy furulyán. Az ajtókon folydogált befelé a nép. Nők, férfiak csupa feketében és fénylő fehérben. Mintha a furulya hanghullámain libegnének szét az óriási teremben. A látvány és a hang, meg a kettő által teremtett hangulat megidézte bennem azt az 1944-es, decemberi vasárnapot, amikor a mi templomunkba gyülekezett így a nép, hasonlóan mélabús zene kíséretében. Abban az évben leszerelték és hadi célra elvitték a nagy harangot s csak a két kicsi hívta sírva a híveket istentiszteletre. 16. Soha nem zsúfolódott be annyi ember a püspökladányi református templomba, mint ezerkilencszáznegyvennégynek azon a vasárnapján, amikor Kecskés tanító úr meg én osztottunk úrvacsorát. Tanító úr osztotta a kenyeret, én a bort. Harmadik elemiben tanított és jó emlékeink voltak egymásról. Az orosz városparancsnoksággal történt megegyezés után őt kérte fel a presbitérium, hogy egyházi személy híján lássa el a papi teendőket, engem pedig felkért ő. Pontosabban elkért a kollegájától, Dorogi tanító úrtól, akivel negyedik elemistaként kerültem szellemi értelemben apa-fiú viszonyba. A nevezetes kölcsönzés idején túlléptem tizennegyedik születésnapomon és végzős polgárista voltam, egyben Dorogi tanító úr tízezres könyvtárának ötödik éve bennfentes látogatója. Dorogi tanító úr akkor már a Debrecenben megalakult ideiglenes kormány programjának szellemében, főként azonban az ugyancsak debreceni központtal működő Nemzeti Parasztpárt iránymutatásainak jegyében, a párt ladányi titkáraként buzgólkodott, én pedig az inasaként sürgölődtem A magyar és világirodalom kincseiről szerzett jártasságom természetesen kiterjedt a népi írókra is. Az élő népi írók és falukutatók akkoriban megjelent műveit mind elolvastam. Életük példázata pedig az egyetlen lett, amit akkoriban követni kívántam. Nagyon kellettem Dorogi tanító úrnak, mégis kölcsönadott, mert úgy ítélte, jó propaganda lesz a Nemzeti Parasztpárt számára, ha én templomi szolgálatot is vállalok, az ő famulusaként. Nem lépdelt fel a szószékre a muszáj-pap és természetesen palástot sem ölthetett. Csak az Úr földszintes asztalának a sarkánál mondta el beszédét, civilesen. 31
