Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 4. szám - M. Kiss Sándor: Különbéke
(...) Okos urak közt játszottam a bambát. (...) Nem dicső harcban, nem szelíd kötélen De ágyban végzem, néha ezt remélem. Akárhogy lesz, immár kész a leltár. Éltem - és ebbe más is belehalt már.” Hej, Veres Péter, Tildy, Pálffy, Rákosi Népünk szeretett vezéri! Anyám a világmindenség egészére, s annak összes atomjára esküdött, hogy Nagysanyi nem akart katona lenni, de olyan ajánlatot kapott, aminek nem lehetett ellenállni. Lakást és beosztást ígértek neki a fővárosban. Ez döntött. A történet olyan keserédesen megkapó, hogy akár igaz is lehetne. Munkahelyi szelíd kényszer, s egy lakás a népi demokráciától a hontalannak. Hittem anyámnak. Negatív tétje sem volt a dolognak, mert ugyan miért kellett volna, akár Kádár elvtárs virágzásának idején egy 1955-ben leszerelt, százados apát szégyellni. Tudod Katám! Néhány nagylélegzetű - a történész szakmát viszont csak botránykrónikának tekintő - „szaktekintély”, esetenként „miniszteriális” pozícióból is fennen merte hirdetni, hogy valójában az összefüggések felismerése a fontos. A tényekkel - amelyek mások felfogása szerint makacs dolgok - viszont csak módjával kell megtömni a feledésre hajlamos nebuló-utókor fejét. Kíváncsi vagyok én arra a villanyszerelőre, aki póznák nélkül tudja kihúzni a huzalokat. „Félbe maradtunk” hát! Kérdezni sem tudtam - akkor még. Később meg, csak magamat, emlékeimet s mások emlékeit, a fennmaradt iratokat faggathattam. Apám meg ügyel rám! Láthatod - elég nagy a tét! Alkatomnál, s hivatásomnál fogva sem szeretem a kielemezetlen helyzeteket. Túl az ezredfordulón megkértem hát kedves - az ilyen berkekben nálam lényegesen otthonosabban mozgó - kollégámat, „M”-et, hogy szerezze meg nekem apám káderlapját. Számtalanszor végignyálaztam, értelmeztem, hol nyerítő nyihogással, hol elhomályosult, furcsán opálos tekintettel a kor e jellegzetes nyomatait. Az egymásra sorjázó önéletrajzokat, minősítéseket, a káderirodák féltett kincseit - ha kellett - egy esetleges bekövetkezhető leleplező per megdönthetetlen dokumentumait. LIa éppen egy bitófáról aláhulló kötélre volt szüksége népünknek a béke megóvása, a közeli győzelem reményében - hát átértelmezték e becses irományokat. 14
