Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 1. szám - Csák Gyula: Háttér
Nem volt idő a téma vitatására, mert újabb tiszt érkezett. Sorba állított bennünket oly módon, hogy én lettem első, mögöttem a tanácsos és hátul a tolmácsnő. Kísérő barátomat ezúttal lehagyták. Ahová mentünk, ott bőséggel tevékenykedtek olyanok, akik az övéhez hasonló feladattal voltak megbízva. A tanácsos mellém furakodott s amíg egy körmenet méltóságos tempójában lépegettünk, ismét kinyitotta táskáját és egy október 14-i Népszavát rántott elő, amit megint nem láttam otthon. Nem is voltam rendszeres olvasója.- Nézze meg - csapott keze fejével a lapra. - Verset közölnek Jugoszláv tavasz” címmel. És tudja ki a vers szerzője? Bizonyos Trisztán Tzara, aki a Rajk temetés óta cirkál Magyarországon. Román származású, Párizsban élő valaki, aki arról híres, hogy feltalálta a dadaizmust. Ennyit mond róla az újság. És most a magyar írószövetség meghívására üdül és terjeszti a dadaizmust a szocialista realizmus ellenében. Vagy nem? Hatalmasat kacagott. Úgy eltátotta a száját, hogy a gégéjéig be lehetett látni. Nem feleltem, noha tudtam a dologról. Mesterházi ajánlotta, hogy menjek el az írószövetségi rendezvényre, ahol Trisztán Tzara volt a vendég, de elhárítottam. Bizonytalan tájékozottsággal rendelkeztem a dadaizmusról, meg a vendégeskedés - számomra - zavaros indítékairól. Derűvel csíptem fel viszont háziasszonyom beszámolóját arról, hogy abban a vendéglőben, ahol ő hivatalosan magyar nótákat énekel, azt kérdezte tőle a pincér a minap: trisztán kéri a bort, vagy Izoldával?-Jugoszláv tavasz! - dohogott a tanácsos. - A fél magyar kormány ott sütkérezik most, abban az őszies tavaszban. Akkor utaztak oda Gerőék, amikor maga ide utazott. Nincs összefüggés? Arcomba hajolt és megint nevetett, bár elfojtottan, mert valószínűleg érezte, hogy kérdése akár sértő is lehet. Erősítettem ezt az aggodalmát. Hátrafordultam a tolmácsnőhöz és csak neki beszéltem.- Nagy összejövetelbe csöppentünk. Ki van téve a magyar zászló is. Mi lehet ez?- Állami fogadás - adta a mindentudót a tanácsos. Bár azt nem tudta, vagy nem mondta, hogy milyen alkalomból van ez a nagy összesereglés. - A magyar zászló maga miatt van kint. Maga a magyar vendég. Egyébként minden külföldi meghívott nemzeti jelvényét kiteszik. Nagy itt a rend - Szájával csettintett. - És pompa mindenütt! Erre vezettek az előbb önökhöz és alkalmam volt látni a látottakat. Roppant enumeráció! Mesés asztalok! Feketére szárított fogoly, zöld borsó körettel. Malachús! Bódító, szinte harmatos, virágos uborka! Grúz malagabor! Egyszóval, felséges szupé! Jól tudják ezen a tájékon, hogy az ideológiai kérdéseket a has dönti el! Ezt a balkánt nagy B- vel kell mondani! Egyszerre négy ajtón át kezdtek befelé áramlani az emberek. Valahonnan mellénk osont Jézus-hívő útimarsallunk, de csak a tanácsost kereste, súgott neki valamit, aztán eltűnt.- Erre tessék - mondta rögtön a tanácsos, és karomat fogva új irányba terelt. 30
