Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 1. szám - Csicsery-Rónai István: Az emigráció gyermekei

„őrzeni kincses temetőket”.) A család öt tagjának mindössze két keresztneve volt: Erzsébet és István. Bár mind reformátusok voltunk, a két legnagyobb magyar szent nevének viselése jó kezdetnek számított. (Kis zavart okozott csak, hogy a „St. Elisabeth” Washingtonban az ekvivalense volt a „Lipót”-nak Budapesten. De a St. Elisabeth legalább magyarországi Szent Erzsébet után kapta a nevét.)- Természetesen a lányom előbb tudott írni és olvasni magyarul, mint hogy iskolába került. Ott aztán óriási előnnyel indult: Az akkor divatos kínaiszerű szókép-olvasás helyett bármilyen szót el tudott olvasni. A többiek az első évben csak - ha jól emlékszem - 49 szót (pontosabban szóképet) ismertek fel. Az anyanyelv ismeretének igazi előnye akkor mutatkozott meg, amikor lányom osztályában egy idegen, aki családtagnak adta ki magát, kihívatott egy kislányt, akinek aztán nyoma veszett. Képzelhető a pánikhangulat, amibe a többiek estek. Nekünk azonban meg volt a megoldásunk: lányunknak lelkére kötöttük, hogy csak akkor jöjjön ki, ha egy cédulán mi kérjük ki - magyarul!- Ez volt az az életkor, amikor a magyar emigránsok családjában eldőlt, hogy gyermekeik tudjanak-e majd magyarul, vagy sem. Abban a hitben, hogy elég az, ha otthon igyekeznek csak magyarul beszélgetni, sokszor tűzzel-vassal kényszerítették a magyar gyereket a beszédre. Híres eset volt, hogy egy szélsőjobboldali emigráns író fia úgy meggyűlölte a magyar nyelvet és a magyarságot, hogy - amikor filmproducer lett - egy interjúban kifakadt: ha az utca másik oldalán felismersz egy magyart, menj át és pofozd fel!- A tragédia tehát azzal kezdődött, hogy az iskolában kapott legprimitívebb tudás is csak angolul folytatott beszélgetésben merülhetett újra fel. Innentől a rés a magyar és az angol szókincs között egyre szélesebb lett. A magyar „konyhanyelv” pedig egyre irrelevánsabb a gyerek számára.- Persze voltak szülők, akik próbáltak ezen segíteni, és egy csomó angol fogalmat magyarra fordítottak. De egyes szavakat, fogalmakat a gyermekeknek nem volt mihez kötniük. Lényeges fordulat csak akkor állt be, amikor és ahol a magyar cserkészet, vagy hétvégi magyar iskolák vették kézbe a magyar tanítás ügyét. Az ott hallottak azonban nem tudtak lépést tartani az amerikai iskolák tudásanyagával.- Mivel az emigrációt csak purgatóriumi állapotnak tekintettem, és rendíthetetlenül hittem végleges hazamenetelünkben, kidolgoztam egy módszert, amivel gyermekeim majd otthon műveltségüknek megfelelő foglalkozáshoz juthatnak. Vagyis idekinn tökéletesen megtanulnak magyarul.- A módszer pofonegyszerű: végezzék el „magántanulóként” egy Horthy utáni, de Rákosi előtti magyar iskola 12 évfolyamát! Ezt az iskolát pedig én fogom megszervezni, irányítani és tanulmányi anyaggal ellátni! A probléma azonban nem volt ilyen egyszerű. A gyerek a szüleitől, főleg bizonyos korban sokszor nem fogadja el a legegyszerűbb igazságot se. Pláne, ha az apai mellett a tanulói tekintélyt is érvényesíteni akarja. Az sem segített, hogy feleségemre az amerikai világ döntő módon hatott. A végső hazamenetelben sem hitt igazán, és gyermekeink amerikai elhelyezkedését akarta minden módon elősegíteni. Nagyon gyakran kaptam azon, hogy angolul beszél velük.- A magyar nyelv fontosságáról már sikerült fokozatosan meggyőzni őket.

2