Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 3. szám - Kiss Gy. Csaba: Ahol a kéményhez kötik a kecskét

Az arany város című említett regényében Jozef I Tórák.17 Ebben az irodalmi műben Rössel Borbála története asszonyi sors, egy szüntelenül küzdő ember élete, aki nem választhatja szerelmét élete párjául, s kikerülvén a gazdagság biztonságából egyre nehezebb körülmények között kell folytatnia harcát családjáért, önmagáért. Végezetül pedig meg kell tapasztalnia a nyomorúságot, a koldusszegénységet.

Ez a történet a várost bemutató történeteknek egyik modellje, melyeknek narratív logikáját az asszonyi élet szervezi. Maupassant Une vie című regényének távoli rokonai Kosáryné Réz Lola két világháború közötti népszerű magyar írónő két regénye. Filoména (1920) című művében egy szlovák cselédlány nehéz sorsát kísérhetjük végig a gyermekkortól egészen haláláig, zz Alom (1921) pedig egy tiszta szívű selmeci polgárlány küzdelmes életét mutatja be. Ehhez a regénytípushoz sorolható Rút Lichnerová közelmúltban megjelent Anna Regina (2006) című regénye egy híres selmeci (a bányatavak megteremtője, a polihisztor Mikoviny Sámuel) feleségének az élettörténete - szintén a nőiség szemszögéből.

A leányvári boszorkány címmel szentelt elbeszélő költeményt Rössel Borbála alakjának 1881-ben a zeneszerző, zongoravirtuóz és író Zichy Géza, a XIX. század második felének sokoldalú különös magyar művésze. Könyvének előszavában írja hősnőjéről: „Lelkemben legyőzhetetlen rokonszenv támadt iránta...”20 A nagy beleérzéssel - a szecesszió felé mutató stílusban - megrajzolt Borbála a verses történetben szenvedélyek magasfeszültségében él, sorsa föltartóztathatatlanul halad a végzet felé. Külön érdekessége a kötetnek, hogy az illusztrációkat (tizenhárom rajzot) az író unokatestvére, a nemzetközi hírű festőművész, Zichy Mihály készítette.

Rössel Borbála különféleképpen megidézett történetének, melyben együtt kavarog a szépség és szörnyűség, gőg és szenvedés, gazdagság és nyomorúság, ideje értelmezhető úgy is, mint a hanyatlás kezdete. Tudjuk, hogy voltak még fényes korszakai Selmecbányának - például a XVIII. században, különösen Mária Terézia idején -, de kétségtelen, hogy régi nagyságát már soha nem szerezte vissza. Anton Hykisch regénypárjának másik darabja azt a címet viseli, hogy Tizenharmadik óra (Trinásta hodina, első kiadása: 1977), a szabad királyi bányavárosokban 1525-ben kitört nagy bányászfölkelés történetét mutatja be, s a mű zárlatában egymás mellé kerül a mozgalomnak a leverése és az egész királyság tragédiája, a mohácsi csatavesztés.

A város regényben elbeszélt történetét Jozef Horák a XVIII. század elején folytatja: a Halál tart az arany város felé (Smrt’ kráca k zlatému mestu, 1968) című regényében. Ez az ún. kuruc háborúk kora, a magyar históriai narratíva Rákóczi szabadságharca, mely területileg jelentős részben Felső-Magyaror- szághoz kapcsolódott, s résztvevői között nagy számban voltak szlovákok, ám a XX. század elejétől formált szlovák történeti narratíva nem tartott számot erre a kollektív emlékezetben. Tragikus eseménysort kísérhetünk végig a regényben, csalódások, szenvedés lesz a szereplők sorsa, a városé pedig pusztulás az 1710-es pestisjárvány idején, amikor lakosainak mintegy fele életét vesztette. A történelem apokaliptikus arcát mutatja ebben a műben. Ugyanezt a kort idézi meg ifjúsági történelmi regényében (A pénzhamisító, 1969)

86