Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 1. szám - Csák Gyula: Háttér
- Azt mondom én önnek, drugare Csákk, hogy rendben van a kudarc, meg a harc, de ne használjuk azt a szót, hogy siker. Nem hiteles értékmérő. Nem szerepel Jézus szókincsében sem. Ellenőrizheti a Bibliában. Tegye meg, hogy elolvassa a Bibliát, ha még nem tette meg. Én elolvastam, hogy lássam benne ezt a szót és nem láttam. Tudja miért, drugare Csákk? Azért, mert a siker a kapitalizmus jelszava, Jézus pedig kommunista volt. Most én csapkodtam össze a tenyeremet és azt is kiáltottam, hogy „Bravó!” Igazán jó kedvem kerekedett ennyi zagyvaság hallatán, ami ráadásul muta- tósabb volt az enyémnél. Szaporodtak számban a szavak, amelyek egy vidám kolhoz-jelenet hangulatát idézhették volna, de besietett egy komor arcú ember, szónoktársamhoz lépett, mondott neki valamit, aztán gyorsa ír kimentek. Szónoktársam vissza sem nézett, csak felemelte karját a búcsú jeleként, miközben azt kiáltotta: „Folytassák!” 11. Megkönnyebbültem, amikor az aranyfogú eltűnt az ajtó mögött.. Noha semmi sem változott, mégis úgy tetszett, mintha átrendeződött volna a helyiség.-Jópofa ember - intettem a távozó után, a tolmácsnőre nézve.- Igen - mondta az idős hölgy. Anélkül mondta ezt, hogy kiderült volna, egyet ért-e velem, vagy nem. Ez megfelelt korábbi megfigyelésemnek. Palástolni próbált érdeklődéssel van irányomban, ami azonban óvatos bizalmatlansággal keveredik. Az a fixa idea erősödött bennem, hogy olyan, amilyenek a budai úriasszonyok lehetnek. O is úgy gondolhatta, valami szakaszhatárhoz érkeztünk, mert kicsi tol- lászkodásba kezdett. Meglapogatta szürkés színű, laza frizuráját, meg színtelen rúzzsal bekente pityergő gyerekre emlékeztetőn lebiggyedt ajkait, amelyek sarkaiban parányi, majdnem fehér pihék látszottak.- Sajnálom, ha nagyon kifárasztom - jegyeztem meg.- Ez a munkám - felelte.- Arra gondolok, hogy megnehezítem a dolgát a témával. Politika, meg az igazság problémájának a feszegetése.- A nyelvnek mindegy, hogy mit mondunk rajta. Bolgár, magyar, nekem egyforma.- Meg a német - vágtam rá. Álságos pofával studírozni kezdtem az asztalunkon lévő italokat, közben azt kérdeztem: - Was wünschen Sie zu trinken?- Semmilyen alkoholt nem iszom. És kérem, hogy ne beszéljen németül! Véleden elszólásából derült ki számomra, hogy a hölgy anyanyelve német, illetve, hogy magyarországi sváb családból származott el Bulgáriába. Néhányszor hencegni próbáltam előtte középiskolában szerzett német tudásommal s azt követően figyelmeztetett a maga alkotta szabályra, mely szerint, ha azért fizetik, hogy magyarul tolmácsoljon, akkor ehhez kell tartania magát. Ne akadályozzam ebben.- Bocsánat... Ezután jobban ügyelek. És a fiatalember? Ott, maga mögött? Ö sem iszik? A tolmácsnő mögött az a szőke, hosszú nyakú, hurutos ábrázatú, fakó személyiség gubbasztott, aki már a repülőtéren csatlakozott az engem kísérő csoporthoz, de eddig egyetlen szavát sem hallottam. 22
