Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2010 / 3. szám - Csák Gyula: Háttér (Önéletrajzi részlet 4.)

a lelket, míg felsírt az újszülött. Abból a gyermekből lett nekünk ez a hirtelen haragjáról és jóságos szívéről nevezetes Bozsedárunk, aki mindig kész segíteni a nála erősebbeknek.

Megérkezett a pincér, hozta a kávét. Lúdtalpas, hurutos ábrázatú, fakó személyiség volt. Végighallgatta a tolmácsnő hosszú magyarázatát, azután elment, ahogyan jött.- Tojást rendeltem magának - mondta a tolmácsnő. Szerinte az asztalra készített bolgár finomságok nem frissek, de az én gyomrom számára mindenképpen szokatlanok lennének és ajánlatos vigyáznom. - Ha igaz, amit ő mondott, - intett a pincér után -, hogy frissek a tojások, akkor ez lesz az első igaz szó, amit a mi Bozsedárunktól valaha is hallottam.- Valószínűbb, hogy semmit nem hoz, hiszen tagadóan intett - jegyeztem meg bizonytalanul. A tolmácsnő ezt apró kacajjal fogadta, majd figyelmembe ajánlotta, hogy Bulgáriában a tagadó fejrázás igent jelent, a bólintás meg nemet.

Ismertetni kezdte napirendünket, amelynek első mozzanataként ellátogatunk Dimitrov mauzóleumába.

Felpendített a dolog s hörpinteni próbáltam a kávéból, ami azonban iha- tatlanul forró volt. Nyugtatott, hogy nem kell sietni, mert későbben nyitják ki a temetkezési helyet.

Otthoni köreimben ismert volt, hogy Lenin és Sztálin után Dimitrovot is bebalzsamozták. Egyszersmind spekuláció tárgya lett, hogy ki következik és kinél fejeződik be? Valamint, hogy civilizációnknak és kultúránknak része lehet-e egy halott ember nyilvános szerepeltetése? Nemleges volt a véleményem, de ha már itt vagyok, a látványra kíváncsi voltam.- Oda bejutni amúgy is váradalmas.

így mondta. Megjárattam az ízes szót a számban, hogy minden porcikájá- ban érzékelhessem és élvezhessem.

Mintha megérezte volna vágyamat a tolmácsnő, azzal segített kielégíteni, hogy megismételte a szót, más összetételben.- Ha már ott leszünk, akkor is váradalmas lehet a bejutás - mondta lebigy- gyedő ajkait még jobban biggyesztve. - Beszereztem ugyan egy protekciós papírt, amire négy pecsétet nyomtak, hárman írták alá, mégis elég, ha egy kukacos őr akad, amelyik nem fogadja el. - Diadalmas fény csillant a szemében. - De maga ingyen se legyen ideges! Országosan tudott, hogy engem a temető kapujánál sem lehet megvárakoztatni!

Közelebb hajoltam a csészéhez, kavargattam a kávémat és furcsállottam, hogy még nem olvadt el benne a cukor.

Azért kell várakozni a mauzóleumnál, magyarázta a tolmácsnő, mert azokon a napokon, amikor beengednek egyáltalán valakit, hosszú sor keletkezik. Egyetemistákat, munkásokat, katonákat visznek, jutalomból. A jutalmazottak persze szívesen mennek, mert addig sem kell nekik dolgozni, meg tanulni. Ráadásul odalátogatni kinek-kinek még érdekes, izgalmas, vagy szórakoztató is lehet.

Végül így összegezte mondandóját:- Annak a boldogtalan vándornak is zákányos volt az élete. Előbb ráhúzták a vizes lepedőt, aztán kiterítették, most meg minden bőrt lehúznak róla.

20