Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 3. szám - Csák Gyula: Háttér (Önéletrajzi részlet 4.)
Ámultam ezt a nagy ívű áttekintést, de meg is hökkentett.. A mondatban vibráló lényeg ugyanis, hogy aki mondja, nincsen magas véleménnyel a kiterített halottról, meg azokról sem, akik mutogatják. Joga lehetett ilyen véleményhez tolmácsnőmnek is természetesen, de kockázatos volt egy külföldi előtt hangoztatnia. Ehhez vagy bután óvatlannak kellett lennie, vagy bizonyosan tudnia kellett, hogy nem élek vissza őszinteségével.- A nagy emberek ritkán boldogok - mondtam. Ezzel egyszerre fejeztem ki egyetértésemet is, különvéleményemet is, valamint ad acta tettem a témát.- Mindenkinek vannak boldog pillanatai - kontrázta közhely-bölcselme- met egy magasabb rangúval. - Ingyen se gondolja maga, hogy neki nem voltak. Őnála a dús szemöldök volt a női szépség első követelménye. És Bulgáriában sok dús szemöldökű nő van. Türelmetlenül belekotortam a csésze aljába, majd lehunyt szemmel mohón a számhoz vittem a kiskanalat és bekaptam. Grimaszoltam, köhögtem, hadonásztam s teljesen megrémítettem vele a tolmácsnőt.- Várnia kellett volna! Tudhatta, hogy forró! - kiabálta. Nyögtem, rágtam, nyeltem, és mondtam, hogy nem a forrósággal van bajom, hanem a kávéban hagyták Bozsedárék a zaccot. Szívből felnevetett a tolmácsnő és elmagyarázta, hogy Bozsedár ezúttal nem bűnös. Itt ugyanis törökösen isszák a kávét, vagyis benne van a zacc is. Egyetlen hely van Szófiában, ahol olaszosan készített presszókávé kapható. Majd elmegyünk oda is. Most először vettem észre - és meg is lepett a jelenség - , hogy szinte széppé tud lenni, amikor jókedv önti el. Finom bőre alatt lüktető vére hosszúkás, rózsaszín foltokat festett az arcára. Leginkább narancsot, vagy fahéjat idéző, anyagtalan illat érződött a környező légtérben, de olyan diszkréten terjedt, hogy nem lehetett felderíteni: ő a forrás. Azt sem véltem túlzásnak, ha patak csobogásához hasonlónak minősítem fátyolosán rezonáns, jól artikulált beszédjét. Új volt számomra, hogy valamilyen balkáni népiesség, vagy szleng keveredik szavaiban, de hát miért ne lehetne ilyen, vagy akármilyen, amikor nem hivatalos fordítóként fogalmaz, hanem a magáét mondja? S még kotlós, anyáskodó ügybuzgalma is jól állt neki. Természetesnek, hitelesnek hatott. S ez is rendjén van, hiszen kora szerint anyám lehetne. Közöltem, hogy felugrok a szobámba fogat mosni. Rábólintott, egyúttal a fényképezőgépre mutatott.- Ott nem szabad majd fényképezni - mondta. Vállamra akasztottam a masinát és indultam az emeletre. 25. Kiöblítettem a fogaim alatt recsegő zaccot, de ahelyett, hogy indultam volna vissza, a vetetlen ágyra hanyatlottam, az imént odadobott fényképezőgép mellé. Olyan bágyadtság települt rám váratlanul, hogy szinte-szinte rögtön álomba is aléltam. Nem tudok róla, hogy ehhez hasonló történt volna velem valaha. Nem olyan vagyok, aki leteszi a fejét és már alszik is, ráadásul nappal. Este is - akár 21
