Életünk, 2010 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2010 / 3. szám - Gál József: A földszobrász
A gmundeni élmény vezetett az első magyarországi, siklósi szimpózium megszervezéséhez 1969-ben. Ez volt pályafutásomnak az első és legfontosabb fordulópontja. Fordulópontnak tartom 1956-ot is. Aki átélte, annak felejthetetlen. Ráadásul a főiskola műhelyei a Corvin-köz közelében voltak, ahol a forradalom legsúlyosabb harcai zajlottak. Ha akartam volna, akkor sem tudtam volna kitörölni emlékezetemből ezeket az időket. Amit a későbbiekben csináltam, sok minden az ott látottak és átéltek következménye. Emlékeztetőül készítettem egy sorozatot is. „Látom még a feldúlt Üllői úton fekvő halottakat. Emlékük beivódott az utcák köveibe, a környező házak falaiba. Azóta várom, hogy előlépjenek a hősök hajdani arcukkal, de a hűtlen emlékezés még homályban tartja őket”. Ezt írtam az alkotásokat bemutató katalógusba. Az egyik első sorozatának, a lőtt-alkotásoknak sora is ezt idézi? Ezt egyértelműen nem mondhatom. A lövöldözés maradandó gyerekkori emlék, a háborúhoz kötődik. A szétdobált fegyvereket, robbanószerkezeteket összeszedtük, és vidáman - ma már tudom - felelőtlenül lövöldöztünk. Ezért nem volt „idegen a műfaj”. Valószínű, hogy ezek az emlékek is meghúzódnak az egyes darabokban, de mégsem ezért kezdtem a lövöldözést. A nyugatról érkező legfrissebb információk a 60-as években a geometrikus művészetről szóltak. A geometrikus művészet az akkori kultúrpolitika Tiltott - Tűrt — Támogatott kategóriái közül a „Tűrt” csoportjába tartozott. A vezető művészek fölesküdtek a geometriára. Én is sokat gondolkoztam azon, hogyan lehetne, hogyan kellene megközelíteni a geometriát. Elkezdtem hófehér porcelánból kockákat, hasábokat csináltam. Készítettem olyan szerkentyűket, amelyekkel ezeket meg lehet formázni. Bevallom, nem volt könnyű, de egyik-másik sikerült. Aztán elnézegettem ezeket a gyönyörűszép hófehér porcelánokat, és arra jutottam, hogy itt nekem abba kell hagyni, mert nem tudok már semmi többet kezdeni vele. Akkor dühömben egy félig kész hasábra rácsaptam, majd a mindenféle hasábokat különféle tárgyakkal - csúzlival, vasrúddal meg egyebekkel - torzítottam. A művelet közben arra jöttem rá, ha ezekbe a geometrikus formákba egy másfajta energiával beavatkozom, akkor valami olyasmi történik, ami egészen más irányba mutat, mint amire a geometrikus művész gondolt. A következő lépésként az egyik újpesti barátomtól, (ahol laktunk) - elkértem a légpuskáját s belelőttem egy kockába. A lövés tökéletesen meglepett, mert valami furcsa történt. A geometrikus forma organikussá vált. Ezután már tudatosan folytattam a próbálkozásaimat. Megkértem különböző lövészegyesületek tagjait, hogy lőjenek bele ezekbe a hasábokba. Ez egyértelművé tette, hogy a geometrikus formáknak, alakzatoknak a létrehozása racionális gondolkodást kíván. Mivel a hasábokat tökéletesre tudom megcsinálni, semmiféle művészi attitűdöt a továbbiakban ez a munka nem kíván. 10
